Beküldte Raya deBonel -
Némileg mátósan, álommal küzdve, remegő pillákkal és a 23 Celsiusnyi hőmérsékletkülönbségtől dilatáló-botladozó ujjakkal, de rátok gondolva, olvasók és tisztelt utókor, megírom a mai estém történetét.
Bizonyára feltűnik egynek-másnak, hogy így a vizsgaidőszak küszöbén egyébbel se foglalkozom, mint hogy melyik este milyen buliba menjek el. Ez így nem egészen igaz ugyan - csak igyekszem bepótolni gubóban töltött kamaszkoromat, illetve élvezni kortársaim társaságát, amíg nem kerülnek mind mókuskerékbe, illetve nem alapítanak családot. Mentségemre szolgáljon, hogy ma cseresznye voltam az országépítők krémjén.
Karácsonyi vacsoránk színvonala (állítólag) évről évre esik, ahogy az alapítvány anyagi lehetőségei szűkülnek. Amikor még pont nem voltam tűzközelben, a Centrál Kávéházban ették a mesébe illő desszertkölteményeket, aztán két évig (Akadémia, illetve egy másik egyetem voltak a helyszínek, respectively) nem tudtam menni, mert szándékolatlan ügyességgel mindig a Mensa-karácsonnyal szervezték egy napra.
Most a Moholy-Nagy (hónom alatt szalvétát szorítva szólítom fel jelentkezésre azt, aki tudta, hogy ezt nem "mohoj"-nak, hanem "moholi"-nak kell ejteni!) Művészeti Egyetemen voltunk, lyukacsos kávézóasztalokon egyensúlyoztuk műanyagpoharunkban a "kiemelkedő ár/érték arányú bor"-ainkat, gyertyát gyújtani meg tilos volt, mert megszólalt volna a tűzjelző. Azért jó volt, beszereztem egy könyvet, amit majd elsózok valakinek karácsonyra, és egész jó nőnek éreztem magam. Tanítónk megdicsért, hogy milyen csinos vagyok, még a parti elején. Biztos hosszan tesztelte a bort, nehogy szégyenben maradjon a Bolyai-díjas Freund Tamás előtt.
Robi bejelentette, hogy szeretettel és forralt borral várnak minket a BME salsa-és boogie-táncklubján, még meg is tanítanak táncolni. Tök jól hangzott, csak mire odaértünk a Bertalan Lajos utcába, elkapott az álomkór, és hazajöttem, hogy utána még órákat MSN-ezzek... azért hasznos munkát is végzek közben: gépre viszem a már említett A Book About Something Else-t.