A-Day

A tegnapi nap során 2-ből 2 dolgot nem intéztem el, viszont lelőtték a repülőt, és megvolt az első hazafias élményem is, olyan szoros kötődésben honfitársaimmal, hogy olyat eddig csak Manu Chao koncerten tapasztaltam...

Először is az APEH-ba mentem, ahol megpróbáltam legalizálni egészségbiztosítási helyzetemet. Egész odáig egyszerű volt a dolog, ameddig be nem vallottam, hogyén a hét bizonyos napjain  uniós munkavállaló vagyok. Na, felzördülés, hívjam fel az OEP-et, mert kettős biztosítás nem lehetséges. Ma megtettem. Kiderült, hogy ha szabályszerűen akarom csinálni, akkor például a jövő hetem programja a következőképpen alakulna:

Hétfő (01.09.): badge megszerzése a Bizottságtól, űrlap kitöltése a magyar tb-rendszerből való kijelentkezésről, bejelentő elküldése az OEP-nek

Kedd (01.10.): dógozás

Szerda (01.11.): űrlap kitöltése a magyar tb-rendszerbe való bejelentkezésről, csekk feladása, jóga, űrlap kitöltése a magyar tb-rendszerbe való bejelentkezésről, bejelentő elküldése az OEP-nek

Csütörtök (01.12.): dógozás

Péntek (01.13.): űrlap kitöltése a magyar tb-rendszerbe való bejelentkezésről, csekk feladása, fekete ruhában dorombolás

Hozzátenném, hogy véletlenül sem online kitölthető, követhető sorsú nyomtatványokról van szó, hanem egyik napról a másikra lejáró (január elsején pl. nem engedték használni az előző napit, mert annak még 11-gyel kezdődött a sorszáma), kézzelfogható, gonosz kis papírokról, amik életciklusuk során négy, egymással nem kommunikáló tisztviselő kezén futnak át, és három hónapba telik, mire a "folyószámlámon" megjelenik a kiírt tétel. És ezt csinálnám meg hetente többször. Rosszat akarnak ezek maguknak? Akasszam ki a rendszert? Az baj, hogy attól tartok, én hamarabb akadnék. Mindegy.

Ezután még a bőrkabátomat akartam beadni a javítóba (feslett az életmódja bélése, azért), zárva volt. Hál'istennek a Desirée-vidító akció sikeres volt, vittem neki két joghurtot, amire rá volt írva határozottan, hogy "csontjaink egészségéért". Ezt nem lehetett otthagyni. 

További mozgalmas délutáni eseményeket követően először egy Pa-Dö-Dő koncertbe csöppentem, aztán egy olyan néni közelébe, aki minden, előtte elnyomakodó egyént vegzálni kezdett, hogy miért tolakszik, és hogy de hát tíz perce ment el az ellenkező irányba (ezt konkrétan egy fotós csávóval játszotta el, aki nagyon udvarias volt, nem röhögött, csak annyit mondott, hogy talán másnak is van fényképezőgépe). Hajszálon múlott, hogy nem szóltam oda a néninek, hogy "csókolom, tömegrendezvényre tetszett jönni, mégis, mire tetszett számítani?". 

Láttam még a kedvenc, és bármilyen tüntetésen bevethető táblát: világító betűkkel ott figyelt rajta, hogy NEM! 

Rájöttem, hogy ismét nem vittem füldugót, és ez megint hibának bizonyult. Viszont életemben először énekeltem úgy szózatot, hogy nem a hatodikos énektanárom jutott eszembe róla (e kí-i-vü-hü-hü-hül), hanem tényleg hogy itt élni-halni, és milyen jó lenne, és hogy most rossz ember-e vagyok. Tényleg megrendítő volt, még úgy is, hogy a villamosról leszállva már folyton vigyorogtam a sok ember láttán. És váratlanul kaptam egy sms-t ismeretlen számról (ezzel kicsit óvatosabb vagyok, amióta véletlenül meghívtam moziba egy másik ilyet, és kiderült, hogy se a neme, se az identitása nem egyezik a kívánt modellel), és tapintatos érdeklődésemre ("Te melyik elhajló barátom vagy?") kiderült, hogy Zsófi az, akit ilyeténképpen el is kísértem a Blaháig, és megállapodtunk benne, hogy underground SIG-et fogunk alapítani. 

Ezután még a nevével ellentétes egykori franciatanárommal ültünk be a Lokálba egy forralt borra (szerénytelenségem), illetve egy whiskyre és sörre (ő). Vele azért jó találkozni, mert nem jó. Többnyire depresszív dolgokat mond, és én konkrétan képes vagyok letörni, ha olyasmiről beszél, amit én még nem tapasztaltam. Legutóbbi találkozásunkkor a munka világáról cseréltük az eszmét (én akkor még nem dolgoztam), most pedig a párkapcsolatokról. Ez logikailag azt jelenti, hogy a következő alkalommal én már foglalt leszek?