Beküldte Raya deBonel -
Mindenki olyan fontosnak tartja a kiejtést. Pedig Lansburgh tanár úrnak igaza van: az akcentus olyan, mint a virágnak az illata. Anélkül se íze, se bűze az ember angoljának. Persze kicsit megváltozik a véleményem, amikor egy olasz vagy spanyol küldött kezd el véletlenül angolul beszélni, és azt kívánom, bár beszélne az anyanyelvén, vagy a ciprusiról nem tudom eldönteni, hogy ez most görögül próbálkozik vagy angolul. Nem mindegy, hogy melyik gombot nyomom meg, mielőtt a falra mászom.
Az elmúlt napokban volt szerencsém egy igazi részeg angol rögbicsapathoz, egy indiai és egy új-zélandi jógaoktatóhoz, meg egy argentinhoz, aki nagyon meglepődött, hogy egy magyar miért beszél spanyolul (na és, ő meg a BME-re járt). Az is üdítő újdonság volt, hogy az új-zélandiak szó szerint veszik a kiejtési tanácsokat: e az angolul i, legyen szó akár chistről, akár lift legről, akár hidről.