Beküldte Raya deBonel -
A cápa is hal, csak nem jó a PR-ja. Bár, amint megtudtam, ezt a kifejezést már nem is használják, helyette vállalati kapcsolatot vagy egyszerűen smúzolást mondanak. Na, ez az, amit a bohóchal nagyon jól csinál.
Az úgy kezdődött, hogy J. elment számítástechnikai szaküzletbe (ami legalább olyan bonyolult, mint egy sminkbolt). Megkérdezte, kell-e valami. Mosolyogva megjegyeztem, hogy nekem évente max. egyszer szokott bármi olyan kelleni, amiben áram folyik (na jó, ez az év kivétel, már két ilyen cuccot is vettem, és komolyan elgondolkoztam egy Logitech Darkfield egér beszerzésén is). Erre hozott nekem egy ilyet.
Egy pendrive ugye mindig jól jön, így legalább igazi férfi lehetek, aki a bicska mellett informatikai tárolóeszközt is hord magánál. J. azt mondta, illik hozzám, hiszen a csillagjegyem Halak, a bohóc meg... no comment.
Nem bántam, végülis aranyos meg narancssárga, na de aztán Bécsben nézegettem a Haus des Meeres oldalát, amíg Uncsitesó aludt. Úgy látszik, az angol feliratok teljes hiányát online információkkal próbálták kompenzálni, mert egész sok mindent feltettek. Például egy rövid ismertetőt a bohóchalak biológiájáról és az azzal szorosan összefüggő etológiájukról. És itt válik a dolog érdekessé.
Ezek a jóképű kis állatok hímnősek. Nőnek lenni nagy tutiság, éppen ezért nem engedheti meg magának mindegyikük. Pontosabban minden nő egy 5-6 hímből álló háremet tart, ahol a pasik között is szigorú hierarchia van. A nőstény halálakor az alfa hím (pontosabban halfahím, ez is egy ilyen cseresznyemagos poén) átalakul nősténnyé.
Ez az, amit a Nemo nyomában című nagysikerű filmben gondosan elhallgattak. A Haus des Meeresben, amikor a legkülönfélébb nemzetiségű szőke, rózsaszín ruhás, Lady Gagát dudorászó kislányok örvendezve sikoltottak fel ("Némó!! Némó!!"), legszívesebben közöltem volna velük, hogy Némót megette a fogszabályzós kislány. Amikor ugyanezek a kölykök az anyjukat nyaggatták, hogy kapja lencsevégre a korallzátonyok egyik legmozgékonyabb lakóját, azok meg tíz percig kattingattak teljesen hiába, miközben körülöttük már izmos tömeg tolongott, akik megelégedtek volna azzal is, ha csak láthatják "Némót", akkor már elárultam volna azt is, hogy Pizsi a film végére már nem Némó apja, hanem Némó anyja lett, és csak azért akarta visszaszerezni a fiát, hogy szexrabszolgaságban tartsa. (Egyébként nem tartom magamat se morbidnak, se perverznek, csak a tündibündi szőke kislányok hozzák ezt ki belőlem.)
Lelkes feministaként, illetve egy őszinte hímsoviniszta barátnőjeként foglalkoztat az, amiről más lelkes feministák, akik látens hímsovinisztákkal járnak, olyan egyértelműen tudnak nyilatkozni: jelesül, hogy a nőuralom bárki másnak is jó lenne, mint a lelkes feministáknak, akik nem akarnak senkivel se járni (legfeljebb egymással). Állítólag vannak adatok arra, hogy ha egy családban a nőnek adjuk a segélyt, akkor egészségesebb kaját fog belőle venni, mint a férfi venne. Meg hogy ha egy fejlődő országbeli kisfiút taníttatunk, akkor kicsit kevesebb gyereke lesz, ha egy kislányt, akkor sokkal kevesebb. Meg hogy ahol a nők irányítanak, ott valahogy toleránsabbak a népek, jobban figyelnek a környezetre, a jó közérzetre meg ilyenekre.
Nem szeretnék egy matriarchátus női elitjébe tartozni, bár szívesen irányítanék egy pasival közösen, egyenrangúként. A kalózokkal se bírok ki egy hetet úgy, ha nincsenek ott pasik, megőrülök az ösztrogéntől. Sokkal jobb, ha cirkálnak a hím energiák is. Ebből a szempontból a falkánk is elég érdekes, hát ott aztán minden csoportfolyamat lejátszódik, ahogy a nagykönyvben meg van írva, némi pikáns szexuális felhanggal. Közben persze ártatlanok vagyunk, kedvesek, és nagyrészt monogámak.
Na ez meg a másik. A pasik egy része kézzel-lábbal tiltakozik a "fogság" eme formája ellen. A másik fele meg, nagyhangú fajtársai előtt nem óhajtván lebőgni, lelkesen bólogat, derekasan mustrálja a többi csajt, és közben baromira nem érti, hogy mit kellene kezdenie velük, amikor a sajátjával se bír el. Olyat is hallottam már, hogy "azóta vagyok monogám, amióta megbeszéltük, hogy nyitott kapcsolatban élünk". A másik kedvencem "az ősember poligám volt, csak ez a hülye társadalom kényszeríti ránk a monogámiát". Hát ki csinálta a társadalmat, ha nem, szép fokozatosan, a poligám ősemberek?
Utánanéztem, és úgy tűnik, az állatvilágban a madarak között van a legtöbb monogám faj. Persze, mert náluk az ovuláció nem jár együtt a nőstény felizgulásával, amikor is minden szembejövő hímmel párzana. De még náluk is van egy édes kis kibúvó: kipróbálták, hogy ha egy populáció hím egyedeinek egy részét kiherélik (vagy mi; értitek), azok ugyanúgy párosodnak, és szemrebbenés nélkül felnevelik a nyilvánvalóan nem tőlük származó fiókákat. Vajon a nőstény hogy jön rá, hogy neki most félre kell lépnie? Vajon ők is drámáznak rajta, vagy teljesen természetesen megtörténik?
Aztán: a monogámia három dologgal korrelál: a férfiak és nők közötti méretkülönbséggel, a herék méretével és az utódok sebezhetőségével (bár csak az utolsó biztos). Ha úgy vesszük (és Hundertwasser úgy vette: szerinte a saját bőrünkön kívül van még négy, a ruha, a ház, a közösség és a világ), az öltözködéssel mi magunk növeljük a szexuális dimorfizmust. Ha mindenki egyforma overallban járna, semmi értelme nem lenne félrelépni. Vagy ennyire ne legyek kegyetlen: előfordulhat, hogy a félrelépők nem csak a partner külsejét nézik?
A szerelemnek három fázisa van: a kéj, a vonzalom és a kötődés. Az első pár hét vagy hónap, a második 1-3 év alatt lecseng. A legtöbb mai embernek a harmadikkal van problémája. Kedves dolog is a szeriális monogámia: mindig van mellettünk valaki, akit viszonylag szeretünk, jó sok dologra foghatjuk, hogy miért lett vége, és sose kell szembenéznünk azzal, hogy mi a frászért nem tudunk senkit megtartani. Ha véletlenül van bennünk egy kis tehetetlenségre való hajlam, akkor pont annyi ideig együtt maradhatunk a párunkkal, hogy gyerek is legyen a dologból. Nem véletlen, hogy bár elkerülhetetlennek látom, azért nagyon vonakodjak beszállni ebbe a játékba.
Azt hiszem, ha J. előre látta volna mindezt, inkább focilabda formájú pendrive-ot kaptam volna tőle, arról sokkal kevesebb mondanivalóm lett volna.