Beküldte Raya deBonel -
A Hegyaljával kapcsolatban a leggyakrabban emlegetett szavam az igénytelenség. De az a tajt igénytelenség, ami még több nap után is megdöbbenti az embert. A sátorban sósmogyoró-szemek hányódnak, sáros polifoamokon fetrengünk saját levünkben... na de ne szaladjunk ennyire előre.
Azzal kezdődött, hogy Fefe amúgy nem makulátlan tisztaságú autójában haladtunk a tetthely felé, amikor is felhalászott a földről valami hústerméket és a következő szavakkal fordult hozzám: "Kérsz kalbászt?"
Sátorszomszédunkkal kicsit közvetett volt a kommunikáció: a beköszönés a "Nem tudnátok kicsit halkabban sátrat verni, az innen kassza heg?" (a végét csak fojtottan lehetett hallani). Miután megnyugtattam, hogy ha ilyen szépen kéri, mindenképpen visszafogjuk magunkat, visszaaludt, és álmában folytatta: "Bea! Bea! A murva aládrak!" (itt már annyira motyogott, hogy alig lehetett érteni). Béka beszélgetett még vele egy mélyenszántót, annyit mondott, hogy ő még aznapos, erre a srác közölte, hogy "Üdv a világomban". Amúgy jó fejnek tűnt.
Aztán volt az a meleg, amikor már az is jólesett, ha leöntik az ember sörrel. Az ifjúság kedvenc játéka az lett, amit az Airbourne-tól lestek el: csapjunk a fejünkhöz egy dobozos sört, amíg ki nem reped, aztán dobjuk el messzire.
De azt hiszem, a csúcsot akkor értük el, amikor még vasárnap elmentünk megnézni a Harry Pottert a Westendbe, és rajtam rózsaszín Crocs (na jó, igazából béka van rajta, úgyhogy Brex) volt, a vádlimon egy kis tiszai sár, diszkrét halszagot árasztottam, az a terranovás szoknya volt rajtam, amit eredetileg nem terveztem utcára hordani, az ujjamon, a nyakamban és a fülemben borsodis dobozokból készült ékszerek, se smink, se parfüm, és amint a pénztárnál megkaptuk a termékmintának szánt dezodort, rögtön karcoltam is be a vécébe befújni vele magam. Long live Rexona, ők aztán tudják, mi kell a nőnek, amikor olyan állapotban van, hogy már az angol vécén is elcsodálkozik.