Beküldte Raya deBonel -
Bele vagyok güzülve az új telefonomba. Ez is amolyan férfias dolog: éjszakába nyúlóan ébren lenni, ha új kütyü van a háznál. Én már akkor is tudtam, hogy az okostelefonok addiktívak, amikor még csak savanyú-a-szőlő üzemmódban figyeltem, ahogy 4-5 falkatársam mást-mást játszik a telefonján. És eljött az ideje, hogy nekem is legyen. Eddig nem hiányzott, nem éreztem szükségét, és most se vettem volna, ha nincs a sajnálatos biciklis bukás. Tényleg hülyeség lett volna egy 6 éves telefont 20 rongyért megjavíttatni, amikor nagyságrendileg ugyanennyiért kaphatok egy nyálcsorgatni való okostelefont. Viszont igyekeztem márkahű maradni.
Kis Samsungom sokat próbált, sokat elbírt, velem volt az összes eddigi párkapcsolatom, mindkét külföldi ösztöndíjam, a törökországi utazás, az érettségim, egy kivételével az összes nyelvvizsgám, és természetesen a tolmács záróvizsgám alatt is. A maga idejében csúcsmodell volt. Tetszett, hogy fekete, kicsit üzletemberes, mégis lekerekített. Szerettem a szétcsúsztatható designt, az elnök úr meg egyenesen odavolt a lecsúsztatást kísérő kis hangért. 10 év alatt a 3. telefonom volt. Nagyon úgy néz ki, hogy utódja is sokáig fog szolgálni, ugyanis csak azért nem szokásom lecserélni, mert már van a piacon jobb.
Nekem szeretnivaló telefon kell, olyanból meg kevés van, és általában azok is már kifutó modellek (biztos megesik rajtuk a szívem, vagy mi). Vodáék nem is voltak hajlandóak csak úgy eladni nekem, tulajdonosváltás, tarifaváltás, hűségnyilatkozat meg mifene kellett volna hozzá, és nem tudtak olyan opciót ajánlani, hogy Jóanyámmal olyan olcsón tudjak beszélni, mint most. Úgy kell nekik, most aztán akkor váltok szolgáltatót, amikor akarok. Azért is előnyös a kártyafüggetlen telefon, mert ki tudja, hogy egy hűségnyi idő múlva melyik országban fogok éppen lakni, és ki tudja, hogy ott a vadak között (ahol EU meg ENSZ van, egyébiránt) egyáltalán milyen szolgáltatók léteznek. Szóval legújabb társam is hosszú utazásokra szerződött velem (bár Hegyaljára és Indiába tuti, hogy nem ezt viszem).
Ilyen, és innen van. Az oldaluk alapján ("a tájékoztatás nem teljeskörű") mobilprofiék elég szemét cégnek tűntek, aztán kiderült, hogy csak nem akarják elriasztani a vevőket. Csak amíg a boltban voltam, négyszer darálta le az eladó srác a telefonba betűre ugyanazt a szöveget. Az akciós csomag nem magyarítható, mindenféle tartozék nélküli kütyüt jelent, a normál ár pedig ugyanannyi, mint amennyiért az összes többi bolt is adja, csak itt még jár hozzá egy adatmentés is, amit - félig véraláfutásos képernyőjű régi telefonommal egyetemben - megháláltunk.
Nem volt ugyan bonyodalommentes: a képeket nem sikerült áttenni, és a kontaktok másolása is meghiúsulni látszott, itthon kiderült számomra, hogy azért, mert a dús intelligenciával megáldott alkalmazott a piktogram ellenére fejjel lefelé tolta be a helyére a SIM-kártyát. Először a Google-be se sikerült bejelentkezni, hiába, hogy a wifin keresztül szépen letöltötte a leveleimet és a Facebookba is engedett posztolni (végre az én bejegyzésem alatt is ott figyel a "via Android"!). Utána pedig rájöttem, hogy a vadkapitalista, bunkó, szemét Vodafone már megint a megkérdezésem nélkül aktivált egy szolgáltatást (sőt, ha jól emlékszem, még meg is kérdeztek, és jól artikulált nemmel reagáltam), amit persze rögtön le is tiltottam. Gondolkozom rajta egyébként, hogy veszek egy 50 Megás adatcsomagot, arra elég, amire én használni akarom.
Új kedvencemnek még nincs neve. Kártyafüggetlen, tud magyarul, és innen szereztem hozzá magyar billentyűzetet is. Természetesen ilyenkor a legfontosabb belakni a telefont: csengőhangnak a Yemenite Rap, háttérképnek egy kis Avatár és Gyilkos Nyúl, a névjegyzékben a Lorelai és a Falka csoportok létrehozása, no meg az ékezetek.
Egyelőre örök darabnak tűnik, vagyis korlátlan ideig képes lefoglalni. Azért egy ilyen technológiai vívmány az ember életében elég rendesen felforgatja az addigi preferenciáit is: mi a fenének céleszköz külön a zenékhez, az e-bookokhoz, a fényképezéshez és a videózáshoz, amikor ez a kis okos mindegyiket tudja? Jó, persze, nem ugyanaz az élmény (nem tűzném be például a harisnyámba, mint szegény, megcincált MP3-lejátszómat), de nem bírtam már kivárni, amíg megkaparintom végre a Kindle-t hazajön végre az én drágám, és leszedtem egy Kindle appot, rátoltam Philip Roth American Pastoralját, és már kész is az elalvás előtti olvasnivaló.