Beküldte Raya deBonel -
Nem térek magamhoz. Valakihez térek, de az nem én vagyok. Vagy ha igen, akkor ki vagyok.
Véletlenül megtaláltuk Élő Marci és Irie-Sena postaládáját. Bejelöltem egy facebookos tesztben, hogy a kedvenc randim az lenne, ha minden parkból lopnánk egy szál virágot. Lementünk a térképről. Felmentünk a Citadellához. Azt mondták, "álljunk össze, mint két kicsi lego". Fényképeztünk. Meleg lett. Kaptam munkát. Nem csináltam meg. Aludtunk a melegben. Barackízű rozébort ittam. Tettünk egy szép nagy kört. Nedves növényillatot törtünk a földútban. Az a telefon, az. Azt hittem, légkalapácsra fogok ébredni. Azt hittem, sms-t fogok kapni. Boszorkányoltam. Másvalaki is boszorkányolt. Bodzás limonádéban úsznak mentalevelek.
(és akkor még arról szó se, hogy nem gyakoroltam, nem mentem el az állatorvoshoz, nem gyulladt be a nyúl füle, nem írtak Brüsszelből, nem kaptam meg a kamerát, csupa nem, és mégis mély és varázsos rendhagyás)