Beküldte Raya deBonel -
Lassan odáig süllyed a blogom, hogy elég lenne csak annyit írni bele, hogy "dejónekem" vagy "desz@rnekem". Jelenleg ez a két állapot van, vagyis szerencsére az első.
Elszivárgott a vizsga utáni depresszió+tehetetlenség, és egyszerre három munkával találtak meg. Kár, hogy tolmácsigazolvány híján az egyiket nem tudom elvállalni, viszont az nagyon jól esett, ahogy megkerestek. Megint Discoveryt fogok ellenben fordítani, és felvesznek a "szájszinkron" listára is.
Ezen kívül úgy tűnik, leesett a hongkongiaknak, amit írtam nekik a magyar postáról, mert kaptam egy levelet, miszerint Fedexszel jön az én szépséges sárga kamerám, és péntekre elvileg itt lesz.
Az egyetlen, ami beárnyékolhatja felhőtlen boldogságomat, az nyúl. A fülmizérián, úgy látszik, többnapos hajkurászás, kis híján szívinfarktusig fokozódó traumatikus foglyulejtés és válogatott szidalmak árán túljutottunk, viszont ma reggel olyan tragikus tüneteket produkált, amilyet másfél éves pályafutása alatt egyetlenegyszer sem. Nem ette meg a reggelijét. Halálra váltan rohantam vele az állatorvoshoz, aki kijelentette, hogy ez fronthatás és teljesen normális, majd belenyomott egy olyan koktélt, aminek az áráért én akár két Mai Tai-t is vehettem volna bármelyik jobb csehóban, majd a kéjsóvár doktor úr hozzátette, hogy azért holnap is menjek. Szóval amit egyik kezével kicsenget a sors, azért a másik markát tartja.