Beküldte Raya deBonel -
Múlt héten sikerült összefutnom azzal a hihetetlenül ostoba és felületes plakáttal, amin valami ilyesmi szöveg van: "Megértem, ha még nem vagy felkészülve rám, de inkább adj örökbe, hadd éljek!" Értelmi színvonalában és - remélem - hatásfokában is emlékeztet arra a weboldalra, ahol olyan érvekkel próbálják itthonmaradásra bírni a diplomás fiatalokat, mint hogy "itt a legszebbek a lányok", és "hol kapsz máshol Túró Rudit?".
Ez olyan, mint a tömegközlekedés: ha mindenki megfogadná a tanácsot, összeomlana a rendszer. Ha minden abortált gyerek (beleértve a 72 órás tablettát is, hiszen az is már a fogantatás után történik, amikor a magzatot már védi az Alkotmány!) rázúdulna az árvaházakra, még pocsékabb állapotok lennének, mint most. Mert pénz, az nyilván még annyi sem járulna a létszámnövekedéshez, mint amennyit erre az elcseszett kampányra kiadtak.
Vagy nem tudom, én nem értek hozzá. Mégse hallok olyanról, hogy "állami gondozott nyerte idén az innovációs versenyt", vagy "árvaházból a Harvardra". Valami kis jó csak van abban, ha egy gyerek családban nő fel. Persze lehet mondani, hogy ezrek várnak eldobott újszülöttekre, na de ha hirtelen megsokasodnának az elérhető kisbabák, akkor könnyebbé válna az adminisztráció? Netán lehetővé tennék az Alkotmányban már családnak sem minősülő meleg pároknak, hogy örökbe fogadjanak? És a roma gyerekek kellenének valakinek?
Én úgy gondolom, hogy ma már csak az szül, aki akar, és ez jól is van így. Ne keltsenek már lelkifurdalást azokban, akiknek becsúszott, akiket esetleg megerőszakoltak, akik túl fiatalok, akiknek hirtelen megváltozik az életük és mégsem akarják... stb.
Fogy a magyar, persze. Miért, aki még megvan, annak olyan jó? Én támogatnám, hogy csak annyi gyereket támogassunk családonként, amennyit el is tudnak tartani. Családi pótlék meg mifene nélkül, nem kitéve az egymást követő kormányok adó-kapó szeszélyeinek. A minap olvastam, hogy az adóátszabással a magasabb jövedelmű családok jártak jól, és ez még rendben is van, mert azoknak úgyis max. két gyerekük szokott lenni, vállalhatnának még. De ha a változtatások dacára sem teszik, mondjuk mert úgy érzik, nem tudnának elég figyelmet fordítani rájuk, vagy a mama most csináltatta meg a melleit és nem akarja még egyszer (igen, szerintem ez is érv, és el tudom képzelni, hogy ha már nem akarok többet szülni, én is erre adom a fejem), akkor tessék már elfogadni, oké?
Valaki szólhatna már ezeknek, hogy a nyugati világban csak és kizárólag ott nő a születések száma, ahol a nők munkába állásához megvan a szükséges intézményrendszer és társadalmi hozzáállás. Bölcsibezárással, indok nélküli felmondással meg ilyesmikkel nem fog menni.