Némakabin

Aki az utazós bejegyzéseimet szereti (ilyen is van, Viktor például említette, hogy igen), annak ez nem lesz túl érdekes, aki meg konyít egy kicsit a tolmácsoláshoz, annak meg főleg nem. Úgyhogy leginkább magamnak írom ezt. Legalább lehetek őszinte.

Ha nagyon vágysz valamire, nagyon szeretnél bejutni valahova, akkor még nem vagy azon a szinten. Nekem anno ilyen volt a Mensa, meg a BME fordítóképző, és valahogy mégis megugrottam mind a kettőt. Bár vannak, akik szerint az EU-ban tolmácsolni borzasztóan unalmas, én eddig mégis nagyon akartam. Fordítani nem, attól tényleg meg lehet pusztulni, hiába lesz most nyáron EPSO-versenyvizsga, eszembe nincs jelentkezni rá. Az egyetem is küldi a fordítói munkákat; fülem botját nem mozgatom. Más érdekel most engem.

Azt már letisztáztam magammal, hogy állandó tolmácsnak akkor se mennék az EU-ba, ha hagynák (nem mintha várható lenne a következő 10 évben üresedés). Kell nekem annyi szabadság, hogy ha kedvem van, minden nyáron egy hónapra ott hagyhassam az egészet. A frász kitör a létbizonytalanságtól, mégis született szabadúszó vagyok. Ezzel együtt nem látom, hogy Magyarországon lenne esélyem a szakmámat gyakorolni, ugyanis mindenhová beterpeszkedtek a mamutok, kiépített hálózatok vannak, kezdőként, tapasztalat nélkül esélyem nincs oda betörni. És ez nem is baj, ha én lennék befutott tolmács, én is védeném a területemet. És, hogy őszinte legyek, magamban sem bízom annyira, hogy szemrebbenés nélkül meg merjem kérni azt az árat, amennyiért megérné ezt csinálni.

Ha lehúznék pár évet Brüsszelben, azalatt felfejleszteném annyira a spanyolt meg a franciát is, hogy aztán oda-vissza tudjak belőle tolmácsolni, megtanulnék lengyelül és talán a japánt is visszahoznám. Lenne annyi tapasztalatom, hogy bátran el merjek vállalni akármit, meg annyi tőkém, hogy meglegyek valahogy, amíg be nem indulnak a dolgok. Persze ha egyszer rákapott az ember a külföldön élés ízére, nem biztos, hogy vissza akarna jönni. Nem tudom; kialakulna.

De most éppen úgy érzem, hogy miért is olyan jó Brüsszelben tolmácsolni? Bizottságok, gittegyletek, nyilatkozatok... néha van egy kis humor: az a lengyel hapsi, aki húsz perce angolul beszél, hanyatt-homlok menekül egy fejhallgatóért, amikor a holland megszólal angolul, mire a holland közli, hogy ha már, akkor ő átváltana hollandra; bácsi felemeli a fejét a magával hozott párnáról és odaballag, majd megdicséri az előző előadást, amit teljes egészében átaludt; az elnök szót ad Szlovéniának, mire a küldött közli, hogy Szlovákia vagyunk, de azért köszönjük... és sose te vagy az, akiért limuzinnal mennek, aki öltönyben utazik a metrón, akinek behozzák a kávét műanyag csészében, akit megszólítanak, aki számít...

Hol máshol lenne esélyem, hogy bebocsátást nyerjek ezekbe a körökbe? Milyen szakmát tudnék kitalálni, ahol ki tudok emelkedni az átlagból? Sajnos (?), csak ezt. Megyünk előre, mert muszáj, mert kötelező elmenni a freelance vizsgára, kötelező kiköltözni... aztán majd meglátjuk.

Nem merek tippelgetni, de azt hiszem, nem csak én forgattam hasonló gondolatokat a fejemben. Közben meg fárasztó volt az egész, húsz perceket nyomtunk, én hiúságból akkor is az eredetit hallgattam, ha egy olyan olasz beszélt, akiről nem lehetett eldönteni, hogy ezt a mondatot az előzőhöz képest milyen nyelven mondja, füleltünk a tolmácsokra, lestük a folyosón, hogy ismerjük-e valamelyiket.

Utána kimentünk a parkba.

Erről nem tudtam eldönteni, hogy szökőkút vagy csőtörés, de mindenesetre fényképezkedtünk előtte.

Vásár volt, most videószalagokkal van körbetekerve.

"At the end of the day..." - kilátás a szobánkból, rögtön a kátránytető fölött.

Brüsszel legszegényebb kerületében laktunk, a Sint-Joost-tin-Noode nevűben, még török autósiskola is volt, meg láttunk "Republic of Fenerbahce" trikót. Ennek ellenére az utcánkban volt egy olyan dizájnhotel, hogy ezt is felvettem a H.B.T.L. listára.