Beküldte Raya deBonel -
Hirtelen megtanultam franciából tolmácsolni.
Még "A" tanár úrnak is sikerült bemutatni.
Hand-free biking: done.
A csoporttársaim közül az egyik felajánlotta, hogy távollétében süssük meg nála a vacsoracsatára szánt tortillákat, egy másik pedig tanóra keretében azt mondta valamire, hogy igazam van.
A mensásokról kiderült, hogy egyesek közülük kimondottan kedvelnek. Na jó, ezt eddig is tudtam. De ami most van, azt nehéz megfogalmazni. Mindig felpezsdülök, ha közéjük megyek, mert érzem, hogy nem hiába vagyok köztük ennyit, ilyen régóta, és ennyire önmagam. Folyton felhív, megkeres, megbök vagy lájkol valaki. Lehet, hogy én dimenzionálom túl, de mintha egy közösség része lennék.
Befejeztük azt a bánatos óriáspuzzle-t végre.
Nem volt kedvem fordítani, ezért egy beeső munkára olyan árat mondtam, amiért biztos voltam benne, hogy nem adják nekem. De.
Eszenyi Enikő alakítása tetszett nekem egy darabban (Az öldöklés istene).
Holnap megint Brüsszelbe megyek, de szép nyugisan, nem majdnem lekésve a repülőt, meg ilyenek.
Az egész élet olyan váó. Ellenségeim sorra porba hullnak, de érzem magam annyira jól, hogy legalább küzdeni próbáljak a káröröm ellen.