Beküldte Raya deBonel -
Magyarország utazó nagykövetével mentünk el a hétvégén. Először Marcipániában álltunk meg, egy cukrosbácsi házánál. Megtudtuk, hogy Magyarország rekordkísérletre készül, és egyelőre itt rejtegeti. Három éve már láttam a tervrajzokat.
Az ebédnél kisebb vitába bonyolódtunk a tizedes tagolásról. Latolgattuk, hogy underground csapattá alakuljunk-e, de végül feltörtünk, mint a talajvíz, és legalább három helyen.
A szobánkban gyanús, fekete szekrény állt, és folyamatos zörgéssel adta tudtunkra, hogy hiába vonják el az áramellátást, az ő működéséhez magasabb érdekek fűződnek.
Egyik este egy stand-up comedian tombolt a képernyőn, a másik estén labdát rugdostak, de ebben az volt az érdekes, hogy másnap viszont láttuk őket. Egyenruhát viseltek, és egy kis vidéki városban egy buszra szálltak fel.
A nyugdíjasok között senki nem keresett volna bennünket, ha nem talál ránk mégis a vérnyugger, aki egy angol némafilmből kölcsönözte a nevét, és akinek egyébként korábban küldtem egy e-mailt, miszerint bearanyozza az éjszakáimat. Itt most a párjával volt, ezért visszafogottan viselkedtünk.
"Komoly pusztítást tudnál okozni az ellenség táborában csupán a nyelveddel" - csak ennyit mondott, én pedig visszanyeltem az exemre vonatkozó megjegyzésemet és jólnevelten továbblépkedtem az árokparton.
Szemét őrülten forgató nő várt ránk. Idegmérget árult műanyag palackban. Hármat vettünk, az egyik ezek közül egy olyan lánynál fog landolni, akit eddig barátomnak neveztem.
Végül egy üvegfalú házban rengeteg halottat és néhány elzártat tekintettünk meg. "Nem szeretem a tűre szúrt bogarakat" - szólalt meg útitársam, aki csekkfüzettel fizetett. Este gyanús csípés jelent meg a lábszáramon. Felidéztem, hogy a tarantula és a Fekete Özvegy terráriuma között az egyik doboz üres volt.