Beküldte Raya deBonel -
...nagy kár. A konferencia ma nem volt annyira izgi, eltekintve természetesen attól, hogy megkaptuk a díjainkat (büszke szüleim élőben követték), kicsit még networkingeltünk a különféle tolmácsokkal (az első előadó például nagyon ismerős volt a reggelizőasztaltól), nagyon finom ebédet ettünk (büfé volt, de legalább lehetett nyolcféle szülinapi tortám), szereztem egy nagy, rózsaszín konferenciaposztert (fogalmam nincs, hogy fogom hazavinni, de ugyanez a gondom 12 tábla csokival és 5 üveg sörrel, ugye szerettek?), és teljesen, de teljesen rákattantam erre a Brüsszel-dologra.
És tudjátok, mi lesz? Szeptemberben freelance vizsga. Pedig már elkezdtem gondolkozni rajta, hogy jelentkezzek-e a nyári fordítóvizsgára, de ha lehet tolmácsolni is, a franc akar a Tradoson kotlani helyette. Már így is különcnek számítok, mert jobban szeretek konszekelni, de szerintem ez csak a gyér egyetemi felszereltség miatt van.
Miután végre szabadultunk sajnos véget ért a konferencia, Gabival nyakunkba vettük A várost. Kötelező volt például elmenni a Grand Place-ra meg a Manneken Pishez.
Szerintem ez olyan, mint a Google logója, mindig más ruhába öltöztetik.
Elmentünk néhány csokizó és cukrászda mellett is.
Ez annyira közhelyes, hogy már nem is menő.
Beszereztem madras currys, sós karamelles, tengeri sós, kakukkfüves, levendulás, zöld teás, friss gyömbéres és borsos csokit, és megpakoltam két zacskót bonbonokkal. Ez utóbbiakkal később rosszullétig ettem magam, mert mindegyik, miközben kielégít egy íz iránti vágyat, egyből ébreszt egy másikat. Szegény Gabi rosszul járt, mert itt a konyakosmeggy annyira autentikus, hogy nemcsak a szár, de a mag is benne foglaltatik. Nem baj, jöhet Magyarországra fogorvoshoz, befogadom.
A Beate Uhse-rejtély szép emlékére. Nem vibrál, de a nyáladzás garantált.
Ez asszem, inkább szép, mint finom, de legalább.
Egyébként Gabi kellemes útitársnak bizonyult. A szemerkélő esőben, bordatörött esernyőnkkel, beázós cipőben, rendíthetetlenül jött velem. Hogy én elemi (tűzön-vízen) turista vagyok, az nem meglepő, de nem vagyok ahhoz szokva, hogy mások is velem tartsanak. Ő idegenvezetésből él, azt mondta, már az is felüdülés, hogy valaki más mondja meg, merre menjen. Ez is egy nézőpont.
Persze nekem se volt több fogalmam róla, hogy merre tartunk. Érdekes helyekre jutottunk így el.
"Gondolkodj, mielőtt öntesz döntesz, akkor tisztelni fognak az emberek!"
Csak hogy legalább valami emlékeztessen a tavaszi virulásra. Megfogtam, igazi.
Hogy ez valami pikáns autósmozi, vagy a P+R PR-osított változata, az nem derült ki.
Ezeket megláttam kívülről, és el voltam veszve. Vagy épp ellenkezőleg? Pedig nem szoktam első látásra tudni, hogy egy templomban ott lakik-e Shepard bácsi, vagy sem.
Olyannyira itt lakott, hogy kifelé menet olyasmit csináltam, amit már nagyon-nagyon régóta nem: keresztet vetettem. És ha már szülinapom volt, lett gyertya is:
Kívántam valamit. Ha teljesül, elárulom.
Utána Gabi unokahúgával meg annak egy litván osztálytársával találkoztunk. Fura, elveszett kis kelet-európai tizenévesek. Nemzetközi iskolába járnak, két belga van az osztályban. A többiek "flö", vagyis franciaórákban részesülnek, amíg úgy nem ítélik, hogy már eléggé tudnak. Gabiból kijött a tanári véna, és mivel szerinte a kishölgy nem tud eléggé, közölte, hogy én nem tudok angolul, és muszáj franciául beszélnünk. Mit mondjak, még nekem ment a legkönnyebben, de azért néha kilógott a lóláb.
Például amikor Zoi telefonált, hogy végzett a görögökkel és csatlakozna hozzánk. Ekkor már a kishölgy lakhelye felé tartottunk egy buszon. Hirtelen elfogott az az érzés, aminek az utóbbi időben, főleg, ha szülinapom van, engedni szoktam: hogy már megint nem én döntöm el, hova megyek és mit csinálni. Elég kényelmetlen gondolat volt egy NATO-nál dolgozó apukához becsöppenni a lánya unokatestvérének három napja megismert barátnőjeként, úgyhogy menekülőre fogtam és visszacsattogtam inkább a hotelba.
Gabinak ez a pályaudvarszerű árkádsor tetszett nagyon...
...nekem pedig az abból nyíló, tengeri herkentyűkre specializálódott utca. Itt vacsoráztunk, természetesen kagylót, sült krumplival és sörrel.
Zoival leküldtünk egy-egy gyümölcsös csapolt Primust (én mentásat, ő gránátalmásat). A helyet Dylan'snak hívták, Michael Jackson szólt, és ha itt laknék, biztos törzsvendég lennék.
Melegen, ám nem véglegesen vettünk búcsút: egy szőke, egy vörös és egy sötétbarna.
Mennem kell pakolni, holnap korán indulok (alig lesz időm falni egy kis sajtot almával). Legközelebb otthonról jelentkezem. Holnap szülinapi láz, hétfőn Faithless, szerdán Rózsa, csütörtöktől wellness. Jól vagyok. :-)