Beküldte Raya deBonel -
Ezt a filmet meg akartam nézni. Nagyjából tudtam, mire számítsak, meg Az A Bizonyos film után már nem olyan egyszerű engem megrázni, főleg nem úgy, ha egy kisnövésű cinikus folyton kommentál az ember jobbján, miszerint "nem arra kéne esnie az árnyékának" meg "így az a karabiner a büdös életben nem akadna be", de már érzem, hogy ez is úgynevezett bogáncsfilm. Megragad az elmémben, és lassan, de könyörtelenül fejti ki a hatását. Hál'istennek a valóságban is pozitív emberről van szó (máskülönben nem is ez lett volna a vége), úgyhogy ha csak annyit tanulok ebből, hogy mindenért, de tényleg mindenért (egy hajlított botért is akár) legyek hálás, akkor már megérte.
Azért a bogáncsnak is kell egy-két kiálló hegy, amivel megkapaszkodik. Nekem az egyik ilyen az a rész volt, amikor, már negyed-félig őrülten a szomjúságtól meg a kimerültségtől meg egyáltalán, elkezd azon a vágányon gondolkodni, hogy "semmi sem történik véletlenül". Eljut odáig, hogy a szikla és az ő életében is minden, de minden, keletkezésük pillanatától kezdve, csak előjáték, sőt: felkészülés volt arra, hogy itt és most húsbavágó módon összetalálkozzanak. Eleve elrendelés kozmikus méretekben.
Kib@szásnak tűnhet, de tényleg csak a legerősebb, legszilárdabb emberekre ró "a sors" olyasmit, mint ez. Aki csak beledöglik, az nem használ vele senkinek, van olyan is, de abból a többieknek kell tanulnia (lásd augusztus 20-i árvíz, cunami, földrengés...). (Az ilyen magamfajtáknak eleve elrendelésből csak a tolmácsolás jut. Valahogy úgy tűnik nekem, mindenkinek transzcendentális magyarázatai vannak arra, miért választja ezt a pályát. Valahogy itt nem lehet eltakarni magadat, akinek a hivatása, annak benne van a lelke is. Megint szakmázok, de nem így van mindenhol?)
Mostanában leginkább az foglalkoztat, hogy mitől lesz valaki ember? Mármint a többiek szemében? Elengedhetetlen kellék hozzá a tisztes ruha, karóra, iPad? Embernek nézzük azt, aki véres szájjal botladozik ki a sziklák közül és reszelős torkán éppen átprésel egy segélykiáltást? Én valószínűleg sikítva elrohantam volna. Így viszont röhögve jöttem ki a moziból, de ez már csak a falkának köszönhető.