Beküldte Raya deBonel -
Új sorozatot nyitok a blogomban. Az About a Girl című bejegyzések rólam szólnak, szigorúan személyesek, megtekintésük minden korosztály számára csak vodkásüveg felügyelete mellett ajánlott.
Halnak nevezzük köztudomásúlag (azt) a férfit, akinek van feje, de minek, hiszen úgyis a farka hajtja. És szeretjük a füstölt lazacot Philadelphia krémsajttal és paradicsommal langymeleg rozsos bagettben, a szilvásváradi pisztrángot, Asma szusiját és a Duna-parti hekkezéseket. És fordítottunk a közelmúltban rengeteg szardíniát, továbbá a kősziklát is meglágyító képsorokat a cápákról (ja, ne magamból induljak ki? na de LÁTNI biztos láttatok már szardíniát!). Na de én most nem efféle állatokról akarok beszélni, hanem csillagjegyemről.
Lehet azzal jönni, hogy az asztrológia, legalábbis "a Bakok ilyenek, a Halak meg nem passzol az Oroszlánhoz" szinten, baromság, de rám agyzsibbasztóan igaz szinte minden, amit a Halak jellemzéséről leírnak. A kettős természet, az élvezeti cikkek iránti rajongás, a maga útját mindig megtaláló, sőt, sokszor kivájó víz jelleg, ja és persze hogy tuti randitipp engem moziba vagy fürdeni vinni.
A legújabb felfedezésem, hogy én nem is igazán hal vagyok, inkább kaméleon. Olyan könnyedén alkalmazkodom az aktuális közhangulathoz, hogy magamat is meglepem. Főleg azért, mert már évek óta tudatosan védekezem ez ellen. Nem akarok én mindenkihez idomulni. (Nem csodálom, hogy a főiskolai évfolyamtársaim se ismernek meg: remélem, soha többé nem fogok úgy viselkedni, ahogy közöttük.) De akihez igen, ott mindig eltalálom, mit kell mondani, mennyit kell nevetni egy viccen, és úgy egyáltalán.
A legérdekesebb, és szintén friss rádöbbenés, hogy ez nem azt jelenti, hogy feladnám önmagam. Hastáncóra alatt villant be először az, hogy micsoda hímsoviniszta felfogás a nőket egy szigorúan megszabott koreográfia merev korlátai közé kényszeríteni, aztán meg az, hogy éppen abban áll a művészet, hogy így is ki tudja fejezni az ember önmagát. Ugyanígy megy a nyelvtanulásban is: elsajátítjuk a szabályokat, aztán azt mondunk, amit akarunk. Hát valahogy így vagyok én az emberekkel is, már akit érdemesnek tartok rá, hogy idomuljak hozzá. A végén csak mindegyiknek átadom a magam üzenetét, csak előbb megtanulom, hogy milyen nyelven kell mondani.