Beküldte Raya deBonel -
Tegnap este, enyhén illumináltan arról meséltem a falkának, hogy milyen műveletlenek voltak a régi vívóstársaim (nem az OSC-sek, azoknak áldassék a neve): a szentostyára azzal reagáltak, hogy "az a kis keksz?". Felidéztem továbbá Kálmán atyát, aki az elsőáldozásra készítette fel az osztályt, és a sorsdöntő elsőgyónás előtt behozott két csomag (csomag! műanyag zacsiban!) ostyát, mondván, hogy ez még nem szent, és kétszer sorba kellett állni, gyakorolni. Nem röhög, kétféle áldozás létezik, kézbe meg szájba. Namármost, ahogy kiejtettem az utóbbit, művelt, részben diplomás, részben értelmiségi munkát végző, némely esetben mindkét címkét viselő barátaim mint fakutyák reagáltak. Egy teljes percig nem bírtam túlkiabálni őket ártatlan gyermekkorom beszennyezése feletti méltatlankodásomban.
Akut szállóige lett a dologból. Részlet egy későbbi beszélgetésből:
- Akkor jössz vasárnap?
- Nem biztos, mert ötig tart a buli, fél hatra hazaérünk, aztán még néhány órát szájba áldozunk elalvás előtt...
Egyébként nem indult ennyire jól. A Csakban akkora füst volt, hogy kiszédültünk, az elitke kedvenc sütizőjében ruhatár volt, oda be se mentünk, a belga söröző messze volt, az NLB-ékhez közeli sörözőből dőlt a füst és azok, akik akkor még éhesnek mondták magukat, nem vették észre, hogy adnak kaját, szóval végül házi borozós buli lett belőle. Továbbra is mindenki azt mondta, nem éhes, amíg az asztalra kerülő kis kekszek és egyebek meg nem hazudtolták ezt az állítást. Én meg folyton az órámat lestem, hogy elérjem az utolsó HÉV-et, ennek megfelelő sebességgel voltam kénytelen inni. Ma aztán nagy meglepetésemre négy CD-t találtam a táskámban. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, honnan.
Aztán próbáltunk vízszintbe hozni egy biliárdasztalt iPhone segítségével. Éééted: ha csúszik, akkor arra lejt, ha nem csúszik, akkor jó, legalábbis ennél több tudományosság nem volt a dologban, a végén úgyis a lába alá csúsztatott kartonlapok oldották meg úgy-ahogy a helyzetet.