Beküldte Raya deBonel -
Mindenhol szavak vannak. Egész nap szavakkal foglalkozom. Szavakat eszem és szavakat böfögök. Írásban is szóban vagyok. És még amikor elvileg jógáznék, akkor is számolok közben, szavakkal számolok.
Kéne egyszer egy verbális böjtnap, amikor nem szólalok meg, sőt, nem is gondolkodom szavakban. Sajnos jelenleg ez kivitelezhetetlen. De talán majd amikor igazi, nagy tolmács leszek, akkor úgy járok majd nyaralni. A sivatagba, vagy valami igluba, ahol nem szabad ki se nyitni a számat, mert belefagy a nyál, oszt' nem bírom becsukni.
És legjobb lenne nem egyedül menni. Nagy kunszt úgy nem beszélni, hogy nincs ott senki (bár, ahogy belegondolok, nekem az lenne, ha van ott egy nyúl, egy lilahagyma vagy akár egy kulcstartókarika, az már társalgópartner)! Valaki olyannal, akivel nem muszáj hagyományos módon kommunikálni (értem ezalatt nem csak a beszédet, hanem azt is, amikor megbököm és rámutatok valamire, mert az már majdnem olyan, mintha azt mondanám, "hé te nédd e'!"), akivel mondjuk szavakban sem azért beszélünk, hogy átmenjen az üzenet, hanem mert egymás hangszínéből, szóválasztásából, talán még az egyébként sikeresen palástolt selypítés hirtelen előbukkanásából is megtudjuk mindazt, amit szavakban úgyse lehet megfogalmazni.