Beküldte Raya deBonel -
Üff, nagyon régen nem írtam. Pedig nem az, hogy nem történt semmi, talán pont az ellenkezője.
Kezdeném a csütörtök estével. Uncsitesóval színházban voltunk, most róttam le a karácsonyra kapott "Jó estét nyár, jó estét szerelem!" című darabot. Hát elég nyomasztó volt. Péterfy Bori színpadon kimondottan elviselhető, és negyvenes létére eszméletlen jó lába van, de ezt az egész sztorit én nem értettem. A fickó jól érthetően, artikuláltan elmondta már a legelején az összes nőnek, hogy ő gonosz disznó és nem akar házasodni, a legtöbbjével ráadásul le se feküdt, akkor meg mit voltak úgy oda, hogy nem akarja elvenni őket? És hogy jutottak el egyáltalán a lánykéréses szituig? Na mindegy. Viszont Hermione átjátszott nekem egy jegyet (na nem úgy, csak az volt a cetli), Az öldöklés istene, na, azt szívesen megnézném. Akinek füle van.
Pénteken ötven évre titkosított buli volt, először történt olyan, hogy saját megítélésem szerint is gázul viselkedtem részegen. Molesztáltam egy telefonfülkét. Az orrommal. Aztán elmentünk a Morrison's Közgázba (ex Közgáz Pince, ott volt már egy kellemetlen élményem), tök jó volt, rekedtre üvöltöttem magam, a kedvenc zenéim szóltak (még a Jai Ho is! Észbontó!). Úgy tűnt, a pasikat teljesen megbabonázza, hogy tudom egyszerre tekergetni a mellkasomat és a csípőmet, ráadásul ellenkező irányba. Sajnos az egyetlen, aki nem csak dörgölőzni próbált, hanem verbálisan is közeledett, pont hátulról érkezett, és zavaromban a "Hess!" kifejezéssel reagáltam. Pedig másodszori megnézésre már egész helyes, kölyökképű, fekete hajú srác volt. Na mindegy.
Szombaton elmentem végre "imprózni", ami bizonyos szempontból ismerős terep, még mensások is voltak. Ettől vártam én a személyiségfejlődést? Amikor kijelentettem, hogy a kétlövetűben használt "Én ezt nem akarom!" "Ennek így kell kinéznie?" "Az mire való?" és "Tegnap nem ezt mondtad" mondatok alapján én inkább szexshopra asszociáltam volna, a főbácsi megjegyezte, hogy gyorsan asszimilálódtam. Na mindegy, pénteken is megyek. És már bejelölt a Facebookon az a srác, akivel szemben "ribik a kocsisoron" témájú jelenetben az volt az első spontán mondatom, hogy "Ez lesz neked az első?", úgyhogy talán mégse sértődött meg annyira.
Mentek tovább egyrészt karaokézni, másrészt salsázni, sajnáltam, hogy nekem meg haza kell mennem, na de nem csaphattam szét magam, másnap családi rendezvény volt: Jóanyám születés-és névnapja összevonva, plusz a másfél unokahúgom névnapja, akit szegényt mindig elhanyagolunk, mert olyankorra esik, amikor mindenki másnapos. Szokásos zaba-pia. Most szénhidrátmegvonáson vagyok.
Hétfőn pedig elkezdődött az egyetem... az első kettő durva nap, délelőtt 10-től délután 5-ig bent ülök, és folyamatosan órám van. Ölég fárasztó, ráadásul a "tanárúrkérem" hozzáállástól is elszoktam. Ahány évesek itt tanítanak, olyanokkal én mostanában csak bandáztam és flörtöltem. Szerencsére a legtöbbjénél még megvan a státuszom (vö. ha senki nem tudja, akkor "Adél, utolsó reményem"), csak kezd kicsit kellemetlen lenni, hogy folyton szidni vagyok kénytelen magamat, ha nem akarom, hogy a komplett csoport megutáljon az olyan beszólások miatt, mint "maga ezzel mehetne vizsgázni", illetve "maga csinálja a legjobban az egyszerűsítést, még ha magánál ez csak túlélési stratégia is".
Esténként pedig tánc. Valahogy úgy vagyok vele, mint S. úr a tanítással (csak az perverzió, ez meg biológiai törvényszerűség): légyek bármilyen fáradt, éhes, sánta, szétszórt, amint meghallok valami jó kis keleti zenét, mintha elfújták volna a homeosztázisomat felborító jelenségeket. Ráadásul érzem a fejlődést: eddig a szomszéd lábára bandzsítva próbáltam lekövetni a lépéseket, mostanra azonban már képes vagyok fókuszban annyira eltávolodni ettől, hogy felfedezzem a mintázatot. Ugyanis minden tánc ismétel előbb vagy utóbb, vagy ugyanabba az irányba, vagy a másikba. És persze van már néhány, amit tényleg tudok. Vasárnap intenzív nap lesz, és nagyon úgy néz ki, hogy nem maradok szűz maceszgombóclevesileg sem. Most fejeztem be Ulickaja Daniel Stein, tolmács című könyvét, úgyhogy most jobban képben vagyok a zsidókkal kapcsolatban, mint valaha gondoltam volna.
Tegnap a tetejébe még felhívott egy újabb szinkronstúdió, és ha már a spanyol sorozat az istennek nem jön, hát miért ne vállaljak el egy franciát addig... egyszóval zajlik az élet.