Humor a síapartmanban

Erről konkrétan nyilvántartást vezettem, mint gimis koromban, amikor az érettségire 53 oldalnyi aranyköpést szedtem össze.

A síelés, mint olyan, önmagában egy helyzetkomikum. A Mensában általában felöltözve, jól nevelten látjuk egymást, amint kulturáltan szórakozik. Itt pedig van vér, verejték, könnyek és egyéb folyadékok, megismerjük egymás rózsaillatát, étkezési és tisztálkodási szokásait. Olyan kupit, mint egy két személyre kényelmes, négynek kiutalt síapartmanban, nehéz összehozni.

Egy rövid fotósorozattal szeretném illusztrálni, "a konyhapult evolúciója" címet adtam neki.

Tanárúrkérem az úgy volt...

Az alkoholt, gondolom, nem kell magyarázni, talán csak a Chartreuse nevű helyi gyógynövénylikőrnek van szüksége egy kis marketingre, remek alternatíva az Unicumtól keserűsége miatt viszolygók számára. Állandó csapattag a bagett, a kóla és a mikrós popcorn. A mikró tetején az törökmogyoró, egy áldozatkész nagymama három heti munkássága.

Lakosztályunk másik jellegzetessége az elektromos vezetékezés volt. Az összes kapcsoló fordítva működött, a fürdőszobai villany pedig egyszer csak megunta a kapcsolgatást, és hangulatvilágításnál egyebet nem lehetett kipréselni belőle. Ekkor S. úr kiadta a parancsot, miszerint a villanyt NEM kapcsolgatjuk. (Update: S. úr határozottan állítja, hogy ő már előre tudta, hogy ez lesz, és még elromlás előtt ajánlgatta, csak senki nem hallgatott rá, én magam is pont úgy voltam vele, mint most, vagyis, hogy NEM MINDEGY?) Valaki azonban mégis megtette. Sötétségbe borult minden. Bűnét mentendő utolsó szalmaszálként megnyomta a kapcsolót... és a villany égett!

Távozáskor lélegzetvisszafojtva figyeltük, hogy az állapotellenőrzést (vö. état des lieux, ehhez már volt szerencsém Strasbourgban is) végrehajtó fickó LEKAPCSOLJA a lámpát, de hál'istennek nem árult el minket.

Olyannyira belénk égett ez a villanymizéria, hogy az utolsó este az étteremben csak néztük, ahogy XNX vigyorogva jön vissza a sloziról.

- Kifele jövet nem tudtam eldönteni, le szabad-e kapcsolni - mondta.

Egy újabb vicces tulajdonság volt az edények és evőeszközök kiegyenlítetlensége. Például citromfacsaró, sajtreszelő és merőkanál volt, bögréből viszont csak kettő. Ezt úgy oldottuk meg, hogy minden pár más formájú poharat kapott, S. úr pedig egy müzlistálból itta még a Vilmost is.

Természetesen, ha már mensásokról van szó, a játékok sem maradhattak el. Első este XN-nel a többiekre erőltettünk egy Tabut, ugyanis nagyjából nekünk volt esélyünk nyerni. Ez abszolút szókincsjáték, aki sokat olvas és sokat beszél, annak jól megy. Ügyvédek, nyelvtanárok előnyben.

Szemelvények:

- Zrí - kezdi XNXN.
- He? - reagál intelligensen Maitai.
- Probléma, gond, kihívás... - kezdik sorolni a többiek.
- Ja... - kapcsol Maitai.
- Nagyon hülye szó, a második része egy Való Világ-szereplő, aki aztán műsorvezető lett...
- Kalamajka! - kiált fel boldogan XNX.

Innentől már csak egy lépés volt, hogy ez valójában irodalmi utalás, ugye Zrí-nyi is igazából Szigeti zrí-nek nevezte el a művét, csak az utókor szókincséből szegényedett ki.

- Ez valami gyík - kezdi X.
- Agáma! Leguán! Varánusz!
- F@szom... - mondja lemondóan X.
- Szalamandra! - kiáltja lelkesen XN. És helyesen.

- Itt alszanak a madarak - kezdi S. úr.
- Fészek!
- Na de milyen fészek?
- Gólyafészek! Fecskefészek! Kakukkfészek!
- Na az az egy, ami nincsen.

Interfészek, jut eszembe.

A másik játékunk a Most mutasd meg! volt. Itt a többnejűség keveredett a gyűrűsféreggel, a legvalószínűbb tipp a "taposóakna" volt, és megvolt 50 másodperc alatt a "sorsszerű".

A freestyle poénkodásban pedig főszerepet játszott útitársnőnk születésnapja, melynek örömére egy "entremet" névre hallgató tortát szereztünk be.

Az ott egy műanyag Mikulás rénszarvassal, egy "Boldog szülinapot" helyi nyelvjárásban gombákkal, egy rózsa és egy ajándékcsomag.

Miután magáról a tortáról megállapítottuk, hogy ehető, a következő kaland ennek a jelzőnek a dekorációra való alkalmazhatóságának megállapítása volt (említettem már, hogy X diplomamunkájának anno az volt a címe, hogy "Döntési algoritmus elsőfokú egyenletek propozicionális tautológia mivoltának meghatározására"?).

Az biztos, hogy nem marcipán. Szaglásszuk. Valaki megnyalja. Nem édes, de szétfoszlik.

- Mi ez? Ostya?
- Valami habos.
- Polifoamnak hívják.

A virágot szirmonként ettük meg, utána pedig már-már felbátorodtunk a tábla csücskének megcsócsálására is. A végén a bronzszínű csillagok következtek, szerencsére csokoládéból.

Mivel az apropó egy születésnap volt, természetesen nem tudtuk kihagyni a holland királynőt, aki valamikor télen született ugyan, de mivel olyankor nem kellemes népünnepélyt tartani, az előző uralkodó nyári szülinapján tartják a bulit.

- És a királyi pár direkt úgy szexel, hogy a trónörökös nyáron szülessen?
- Ha mégse, akkor mondják, hogy elb@sztuk.

És szóba került még az úgynevezett hajnali 4-es Forma-1, amiről eddig még csak nem is hallottam. Lehet ugyanis viszonylag olcsón (10 ezer környékén) olyan jegyeket kapni, amik egy véletlenül meg nem épített szektorba szólnak, írd és mondd egy füves lejtőre. Látni lehet innen is, csak az a bökkenő, hogy a kaput 4-kor nyitják. Éjjel 4-kor.

Ezért egy többtagú csapatra van szükség. A tagok között kell hogy legyen egy parkolóember, aki köröz a kocsival, míg a többiek beállnak a sorba, illetve szükség van egy "nyúlra", aki gyorsan fut a pokróccal, és végtagjaival kellően nagy Vitruvius-embert képez az elfoglalandó felületen. A többiek a kaját, az innivalót és a hálózsákokat hozzák. Aki pedig későn indul és hátra kerül a sorban, arra lehet mondani, hogy elbukta az időmérő edzést.

Témázgattunk még felvonókról, amiknek a működtetéséhez régen liftkezelő vizsga kellett. Mi lehetett a próbatétel: menj fel a másodikra??