Beküldte Raya deBonel -
Muszáj volt már egy rendes after, nagyon szétesett a falka, amíg nem voltam itt. Aztán most olyasmi történt, hogy ha lenne humorom, megírhatnék belőle egy Monty Python-jelenetet, de olyat legalábbis, mint Douglas Adams, tudjátok, amikor Arthur Dent a pályaudvaron azt hiszi, hogy eszik a kekszét, pedig épp fordítva. Képzeljétek, valaki megírta pacallal. Na hát én most megírom rumos teával.
Az alapvető fétis ilyenkor a forralt bor, de amikor közölték, hogy az nincs, megelégedtem a "rumos, forró & gyümölcsös" jelzőkkel illetett itallal. Ez tulajdonképpen instant gyümölcstea egy kupica rummal. Mivel rendkívüli tehetségem van mindig azt választani, ami épp elfogyott, előre megkérdeztem, milyen van a kb. 7 ízből. Mindegyik. Akkor almás-fahéjasat kérek. Hm, hm, az pont nincs (így lenne ötösöm a lottón, csak nyolcszor kéne játszanom és az az öt szám nyerne, amit nem választottam), akkor málnásat. Sutyi mellettem szintén eljátssza ugyanezt, de az ő rumját az én teámba kéri.
Most jön történetünk tulajdonképpeni főszereplője, Viktor. Hogy magatok elé tudjátok képzelni legalább az ideáját, elmesélem, hogy áll mellette egy fickó, aki később jött, de előbb szolgálták ki, ezért Viktor ideges. Elhatározza, hogy megszívatja a pultost, és kér egy rumos forró & gyümölcsöst, de nem mondja meg, milyet. Hogy rá kelljen kérdeznie. Veszélyesek vagyunk és éles eszűek. És a málnás teát szeretjük.
És itt jön a csattanó: Viktor kap valamit, anélkül, hogy megkérdezték volna, milyet kér. Érdeklődik, hogy ez mégis milyen, mert ő málnásat kért volna. "Nem mondtad, azt hittem, mindegy" - felel a pultos, de a kedvünkért vet még egy pillantást a tasakra, mielőtt kidobná. "Ja, almás-fahéjas". Az este során ezt már nem sikerült überelni, pedig volt ott minden, régi osztálytársak és okostelefonoknak párosodása.