Mont Sainte Odile

A tegnapi nap várakozáson felül sikerült, csak Agent dühöngött, amiért nem hozta magával a fényképezőgépét (Canon EOS 7D). Az időjárás ugyanis a kedvünkért megemberelte magát és visszaállította az égen a kék színsémát.

 


Tág értelemben előttünk feküdt egész Elzász.

 

 

 

 


Strasbourg is ott van, fenyőiránt.

 


Szeretek havas fákat fényképezni. Ez egy rég halott, odvas példány, ráadásul kétszemélyes. Igen, kipróbáltuk.

 

 


Érintőlegesen belülről is megnéztük, mert legalább meleg volt.

 


Nem egyszerű, vagyis itt igen, de a falakon a 20. századból származó freskók ábrázolják gyöngéd szeretettel Keresztelő János lefejezését meg hasonló kedves jeleneteket.

 


Ez most egy virtuális kapu, annak jelzésére szolgál, hogy most átlépünk Obernai-be, amiben szintén megtalálható egész Elzász, csak sűrítve. Gyönyörű, középkori ihletési városka, ez a városfal maradványa, amit sok helyen egyszerűen beépítettek a házakba.

 


Amint beléptünk, rögtön egy jégszobor-kiállításba ütköztünk (meddig maradnának ezek egyben Budapesten? úgy értem, mínuszban). A nap kezdett átcsúszni a "ma minden szép, ahova csak megyünk, kis csodákba botlunk" kategóriába.

Agent persze nem tagadta meg francia mivoltát: azonnal az anyagi élvezetek hajszolásába kezdtünk.

Ez itt az Halle du Blé, vagyis régi búzaraktár. Ezekből, a vámhelyiségekkel együtt, többnyire éttermet szoktak csinálni.

 

 

 


Szenes vasaló rulez!

 


Macerás formájú kenyerek, amikből viszont játszi könnyedséggel lehet zsemlét csinálni.

 


Az élőzene mindig magas színvonalú.

 


Ez a tányér speciel a "vieille obernoise" hagyomány képviselője, elzászi parasztjelenetek szoktak rajta lenni, de én jobban kedvelem az élő dekorációt. Mármint ami valaha élő volt. Az ételnek nem mindegyik részét tudtam értelmezni, az ott balra fent például egy valamilyen okból prézlivel meghintett paradicsom. Mellette az endíviát meg az agyam tudja értelmezni, csak a gyomrom nem, így azt meghagytam. Egyébként ez egy - megint a név lealacsonyítása - májgombóc gombás mártással. Ilyet ettem az első mensás találkozón a Fischerstubban.

 


Ez pedig a híres helyi gyümölcstorta. A bejáratnál ki vannak állítva egészben, megtehettem, hogy ne kóstoljam meg? És a Blueberry Nights miatt természetesen muszáj volt áfonyásat kérni. A pohárban Pinot Noir, és a képen nem látszik, de mindenképpen említést érdemel a késői szüretelésű Gewürztraminer, amit sznob Agent úgy mutatott be, hogy a hatputtonyos Tokaji (utánozhatatlan fintorral) nem tudja azt adni szőlő-, szegfűszeg-, továbbá kardamomíz terén, mint ez. Honleányi szívem ellenére kénytelen voltam elismerni, hogy igaza van. Látszólag most sem izgatta magát a véralkoholszintje miatt, mondjuk amelyik rendőr ilyen időben kimegy szondáztatni, az meg is érdemli.

Már megint Agent fizetett, bírom ezt a szokását, csak akkor ne mondaná előtte, hogy az egyetem túl szegény ahhoz, hogy meghívjon minket. Azért persze nincs ingyen ebéd: megpróbálta kiszedni belőlünk azt a feedbacket, amit francia csoporttársainkból hiába vár, ők ugyanis makacsul nem mondanak rosszat egyik tanárról se. Nekem is megvannak még a ferences ösztöneim, és vigyáztam is, hogy ne mártsam be szegény colmari lúzerünket, vagy a köhögős nénit, pedig igencsak fészkelődve ültem végig az óráikat. A saját intézményünket viszont sikerült kicsit sároznom, mondván, aki felvette angolból a Gömbnőt, az más aljasságra is képes. De ez szerencsére Agent-t nem érdekli, ő csak a második évfolyamért felelős.

Utána körbesétáltunk kicsit a karácsonyi piacon.

 


Vajon ha egyszer a fekete bárányok kerülnek többségbe, a mondás is megváltozik majd?

 


"Shrek, segíts! Már épp kezdtem paripává változni, de félúton elakadtam!" ("Örülj, Szamár, a paripa egy dologban ugyanis biztosan különbözik a csődörtől...")

 


Az angyalok ekkortájt mindig nagyon el vannak havazva.

 


Ezekhez a Mannelékhez alighanem Tudor szolgáltatta a mintát.

 


Ügyelünk a részletekre.

 


Ennek a kútnak a működési elvével hibádzik valami, viszont egyszerre négy kis herceget lehet megitatni vele.

 


Rózsaszín papírrepülő.

Az egyik templomban orosz karácsonyi kiállításra bukkantunk. Mondtam már, hogy ez egy milyen nap?

 

 


Fabergé-tojások. Tudtátok, hogy az oroszok azért kezdtek el tojást festeni, mert az adventi böjtölés miatt túl sok maradt meg?


"Volt nekem gyerekszobám, csak a ló benézett az ablakon."

 


"A bárányt viszont ridegen tartottuk."

 


A közelben található Klingenthal, ahol XIV. Lajos seregének kovácsolták a fegyvereket. Ez tehát afféle helyi Damaszkusznak tekinthető, ahonnan már csak egy ugrás, hogy a fejem fölött lóg Damoklész kardja, vagyis csillára... na, mindegy, túl sokat foglalkoztam azzal, hogy a "tolmácsolás a globalizálódó világban" témakörben kavargó gondolataimat valamiféle egymásutánba kapcsoljam.

 


Itt vannak a híres tányérok, üresen. Állítólag ez a legmenőbb nászajándék Elzászban, addig nincs is esküvő, amíg együtt nincs a készlet. Megfigyelhető a jellegzetes elzászi feketemasni a lányok fején.

Kicsit plasztikusabban megjelenítve:

 


Kicsit nekem erről a tehén jut eszembe a Vendéglő a Világ Végénből.

 


Belső udvar, azzal a szerencsétlen mászó Mikulással, amit hál'istennek itt nagyon kevés helyen látni (embernagyságú mézeskalácsfigurát már annál inkább). A kút fölött viszont somolyog egy félfülű tehén, mint a jólét szimbóluma. Vajon engem hány borjúra cserélnének be?

 


Köpött és hidegre tették.

 


Adventi koszorú Harry Potter-rajongóknak. Go, Hedvig, go!

 


Még jó, hogy nálunk nem szoktak rá az emberek a házak feldátumozására, mert ha római számokkal írnák, szerintem nagy sikere lenne annak a viccnek, hogy "Két rendőr megy az utcán. Megkérdezi az egyik: -Te, itt minden ház az M&M's-é?".

 


Fodrász, kozmetikus, manikűrös, szárnyas.

 

Hát csakugyan vége egy korszaknak. Liberty nagyon sajnálja, hogy el kell mennünk, és az az igazság... hogy én is. Agent a végén puszival búcsúzott és néhány elejtett megjegyzéssel, hogy szerinte és Hermann szerint nem lesz gondunk a vizsgán. Majdnem elsírtam magam. És megvan az a rossz tulajdonságom, hogy mostantól a BME csak utánérzése lesz az ITI-RInek. Lehetnek aranyosak-kedvesek, de nekem itt van az alma mater (ki találta ki ezt a hülyeséget? a legjobb iskolák hímneműek). Ha én egyszer valakit a szívembe zárok, annak onnan többé nincs kiút.

Este tartottunk egy kis búcsúösszejövetelt. Először Libertyvel alapoztunk egy hajón, aztán összeröffentünk Medvelánnyal és Aranyhajjal, meg az egyik társuk szülinapját ünneplő "kicsikkel", végül pedig befutott Alice és kis csapata. Kaptam egy plüssgólyát, ami baromi aranyos, többször szemeztem vele, de csak a gyerekeknek mertem volna megvenni. Valószínűleg a Lila Gyöngy visszapillantóját fogja díszíteni.

Hírek legkorábban szombat este.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio