Colmar

Mondtam már, hogy a havas eső az én félig tele poharam? Általában nem bíbelődünk a filozófiai vonatkozásokkal és azt mondjuk, hogy a pohár "félig van", ami metafizikai szempontból megint csak érdekes. Viszont tegnap egész biztos a "félig üres" értelmezés volt soron, ugyanis esett az eső. Ami nem baj, ha az ember fűtött kéjlakában ücsörög és TED-előadásokon gyakorolja a szinkrontolmácsolás nemes művészetét, de ha éppen az őt e mesterségbe bevezető tanár hívja el lakókörnyezetének megtekintésére, vagyis kénytelen négy órán keresztül az utcákat róni vizes csizmában és érzéketlen ujjakkal, akkor azért új értelmet nyer a pesszimizmus.

A hosszú bevezető után, íme:

A pályaudvar elvileg mozdony formájúra épült, itt látható a kémény és a vezetőfülke. I. Vilmos császárnak lakott itt a szeretője, akit saját vezetésű vonaton látogatott meg.

Ő Bartholdi, a Szabadság-szobor tervezője, amiből épp ezért több is megtalálható a városban. Talán a leghíresebb colmarien.

Ez pedig egy jobb sorsra érdemes építész stúdiója volt, akinek újító elképzeléseit a maradi elzásziak nem tudták befogadni. Azóta még kibérelni sem hajlandó senki.

Egyébként rosszabb kasztrendszer van, mint Indiában. Antonio portugál származású, tízévesen vándorolt be még valamikor a hetvenes évek elején, de még így is furcsán néztek rá, miért akar művtörit tanulni, mikor a hazájabéliek számára a kőművesség tökéletesen megfelelő foglalkozás. Ez a bánásmód, köztünk szólva, még tolmácsként is meglátszik rajta. (Amúgy nincsenek illúzióim: ha nálunk lenne nagyszámú olyan bevándorló, aki a magyarokhoz hasonló karriert szeretne befutni, ott se lenne másként.)

Ez a régi jezsuita kollégium, ma középiskola. Közvetlenül mellette található a "gineceo", ami úri bordélyt jelent. A személyzetet a császár ellen lázadó, kivégzett nemesek özvegyei adták, a vendégek a császár ellen nem fellázadó élő nemesek voltak.

Ja és itt volt még a "római internet", vagyis a galambház, latinul colombarium, ahonnan a város neve is ered.

Ez is itt marha jó, "kis Velencének" hívják, több okból sem véletlenül. A patak úgy húsz centi mély lehet, és arra szolgál, hogy a feljebb lakó földművelők be tudják szállítani a terményeiket a lentebb fekvő piacokra. Azért van az elzászi mellett olaszos jellege, mert a nagy bevándorlási hullámok alkalmával a nosztalgikus portugálok szerettek volna hazamenni és nem vettek ingatlanokat, az olaszoknak viszont több eszük volt, így ők népesítették be a ma városközpontnak számító részt.

"Amit csak a szakavatott szem vesz észre..."

Colmar egyetlen Michelin-csillagos étterme, a JY'S.

A vudubaba helyi változata, a Mannele. A helyszín immár a fedett piac (a drága, ártatlan Antonio még rá is kérdezett, hogy nem találom-e túl bizarrnak, majdnem visszakérdeztem, hogy járt-e már a békási piacon, ott ugyan kicsit más a szagkeverék, kevesebb benne az érett sajt és több a hal meg a savanyú káposzta). Találtunk egy portugál standot, ahol megkínáltak portóiba áztatott fügével, különféle húsárukkal meg olívabogyóval.

Bárányborda, de olyan gusztusosan tálalva, mint egy virágcsokor.

Sajnos egy percet se kaptunk, hogy netán kereskedelmi interakcióba bonyolódjunk, pedig érdemes lett volna, mert sokkal több kézműves árult, mint Strasbourgban, és én direkt azért halogattam mostanáig a vásárlást, nehogy Colmarban valamiből több/jobb/olcsóbb legyen... de legalább kulturálódtunk.

Itt majdnem sikerült beégnem, harmadszorra fogtam fel, hogy "Tokaj". A szobor kezében az a vessző, az "tocay", szerintük. Merthogy amíg az EU nem koppintott az orrukra, addig tokaji néven árulták a pinot grist (azért biztos kondicionáltak már az ízlelőbimbóim, hogy ezt szúrtam ki kedvenc elzászi boromnak!). Elmagyaráztam, hogy ez már csak azért is van így rendjén, mert Tokaj az nem egy szőlő, hanem egy város. Pedig már mutattam nekik a hegyaljás karszalagomat is, nem hiszem, hogy nem bírják megjegyezni!

Itt kicsit rácsöppent a víz a lencsémre, de a lényeg látszik. A bácsi szabó, az ott a kezében a mérő. Ebben az utcában sok tehetős polgár épített házat: kalaposok meg effélék.

Bartholdi-múzeum, gyanítom, ezt is ő szoborta.

Voltaire lakott itt kemény 13 hónapig (1753-54), hogy befejezze valamelyik könyvét. II. Frigyes jó haverja volt, van róluk egy aranyos anekdota. Kaja közben a császár odacsúsztatott Voltaire-nak egy szalvétát, amire ez volt írva: "Voltaire est un nain. Frédérique II." Mire a nagy filozófus felolvasta: "Voltaire egy törpe. Frédérique, a második" (ahogy azt külföldiül mondják).

Sörfőzde, rajta a hatágú csillag nem vallás, hanem mesterség címere.

Egyazon templom két tornyából az egyiken kakas van, az a református részleg, a másikon nincs, az a katolikus. Nagyjából olyan arányban laktak itt, hogy saját templomot nem volt mindig érdemes építeni, de azért egy kis saját tér kijárt nekik.

Nem minden vallás járt ilyen jól. Antonio szerint egy templom három elemét megtekintve meg fogjuk érteni, miért történhettek meg Hitler szörnyűségei. "Félek" - mondta erre Medvelány.

Disznó formájú vízköpő, rajta kapaszkodó zsidóemberekkel (a jellegzetes csúcsos sapka a sárga csillag helyi megfelelője).

Aztán volt egy harang, ami este tízkor azt jelezte, hogy a zsidóknak ki kell menniük a városból. 1809-ig nem vehettek és nem is bérelhettek ingatlant! A pénzük persze jó volt.

Itt szintén a sapka teszi a zsidót, viszont aminek a seggét csókolgatja, az egy ördög. A boszorkányszombaton volt szokás az ilyesmi, ezzel a szobrocskával pedig azt próbálták igazolni, hogy amikor halott csecsemőt találnak az erdőben, azt a zsidók ölték meg pogány rítusaik közepette, tehát nem kell nekik visszaadni a kölcsönt, sőt, le lehet őket kaszabolni.

Békesség a jóakaratú embereknek.

Azért nem ilyen komor hangulatban mentünk haza: Antonio kárpótlásul a szar időért (miért érzi minden francia azt, hogy személyesen felelős azért, ha a vendége megázik?) meghívott minket egy bögre forró csokira, és közben megbeszéltük, hogy most nem a zsidókkal csináljuk ugyanezt, hanem a romákkal meg a muzulmánokkal.

De most jövök csak rá, hogy Antonio, kulturális séta örvén, ugyanúgy próbált emberségre nevelni, mint ahogy Agent "szofrológia" ürügyén a tolmácspálya gyakorlati kivitelezésére... ja, hogy ez lenne az úgynevezett erkölcsi nevelés, amivel már a Ferencesben is kecsegtették a szülőket?