Beküldte Raya deBonel -
Mit leltem véletlenül! Emlékszik még valaki R.A.Salvatore Forgotten Realms sorozatára?
Az első, amit olvastam, a Csillagtalan éj volt, aminek az utolsó mondata ("...élvezte a napfényt, amiről azt hitte, hogy sosem látja többé") azért erősen bejelzett már valami 2465-szerűséget. Aztán szép sorban elolvastam a többit is, Otthontól Kardok tengeréig. A kedvencem (legdurván szenvedésre-flashbackelősebb) A Világ Háta volt.
Hát mit csináljak, engem sose a "hanyas-szintű-szörnyet-tud-már-lenyomni" része érdekelt ezeknek a könyveknek, hanem a jellemek, a jó bemondások (műveltebbeknek: bonmot), érzelmek, szenvedélyek. Ez a rózsás fiatalember itt fönt például legalább száz éves, kegyetlen és szinte tökéletes harcos, és minden fejezet elején hosszasan mereng azon, hogy jól tette-e, hogy az előző fejezetben annyi mindenkit levágott.