Beküldte Raya deBonel -
Csak hogy lássátok: azért jó dolgok is történnek.
Mivel csütörtökön, pénteken, szombaton és hétfőn is hiába pakoltam össze a szobámat a takarítás elősegítése céljából, és végül nekem kellett összesöpörnöm hétfő este, hogy a Vörit meg a Csokit ne játékosan kergetőző portigrisek fogadják, ekkor eldurrant az agyam. Akkurátusan összesöpörtem egy papírlapra az összes szemetet, gondosan kiválogattam azt, ami alapján azonosítható lehetnék, és egyenletesen szétszórtam a folyosó szőnyegpadlóján. A közös helyiségeket ugyanis takarítani szokták.
Na jó, nem volt szép dolog, de legalább csak azt szívattam meg vele, akire haragudtam. Mert persze azt nem kérhetem, hogy a háromszor kiutalt takarítást, amiből egyet szerettem volna igénybe venni, azt se sikerült, végezzék el az elutazásom előtti napon. Én nem választhatok. Ők megadhatnak egy dátumot, amit nem tartanak be, aztán csóválják a fejüket, hogy bocs, beteg lett, dolga volt, havat lapátolt, anyám tyúkja.
Mit tesz isten, tegnap délben arra jöttem haza, hogy a folyosó tiszta. Aj-jaj, csak nem? És nem. A porszívózást és felmosást továbbra is elbliccelte a bácsi (persze, hiszen ötödszörre már nem szórakoztam azzal, hogy összecsukjam az ágyamat, feltegyem rá a bőröndöt és kihúzzam Kacor farkát a konnektorból), viszont a wc és a mosdó csillog-ragyog. Ez is valami.
Aztán tegnap este ért az üröm az örömben: átutalták a SCIC-ösztöndíjamat, amivel fedezhettem a Citinél havonta kötelező 150 000 Ft-nyi beérkezést. Na de hányadika volt tegnap? És szerintetek én nem utaltam át még előző nap a másik számlámról, nehogy rám terheljék a számlavezetési díjat? És most utalhatok decemberben is... ez az az érdekes élmény, amikor észleled a számlaegyenleged mintegy 2200%-os növekedését, és az az első reakciód, hogy a kurv@ @nyátokat!