Kofferbivaly

A tegnapi tesztírás, bátran elmondhatjuk, katasztrofálisra sikerült. Még indulás előtt ellenőriztem a tesztkoffert, miből mennyi van, gondoltam, úgyse lesznek 20-nál többen. Mikor már a 25-ik emberke regisztrált, kezdtem pánikba esni, és amikor elindultunk Carlosszal ceruzát venni, még két csillogó szemű jelentkezővel találkoztunk.

Miközben mi beszerzőkörúton jártunk, Tibi is alakított. A koffert első lendülettel kiürítette, ezután lekaszált egy krétával, műanyag kanalakkal, misz*rral teli tálkát, majd lírai gyengédséggel átölelte a katedra mellett futó gázcsövet. Lébuci ekkor már kénytelen volt megszakítani az előadást és rászólni, még mielőtt az egész csapatot elgázosította volna.

A ceruzák problémája végül is megoldódott, de tesztlapot a semmiből mi se tudtunk varázsolni, így jelszavamhoz ("Mensás vagyok, megoldom") folyamodva kézzel rajzoltunk még kettőt. Aki még nem látott designos, logós, finoman szürke átmenetes Mensa-tesztlapot, az nem tudja elképzelni, mekkora gáz a ceruzával megrajzolt girbegurba táblázat. Lébuci viszont, nem hiába médiasztár, előadta, hogy "Két tesztíró abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a Mensa HungarIQa tagjai által saját kezűleg rajzolt lapra dolgozhat. Ki szeretné ezeket?" Így aztán senkinek nem jutott eszébe, hogy alsó hangon 2 rugóért kicsit gáz ez a házilagos kivitel.

Ma, amikor a tesztlapok és ceruzák zavarba ejtő bőségét rejtő cipősdobozban kotorásztam, pironkodva megcsóváltam a fejem, és annyit mondtam: Én egy ökör vagyok. Sőt, kofferbivaly.

A hülyeség az egyik legalapvetőbb emberi jog!!