Beküldte Raya deBonel -
Nagyjából így beszélgethetne egymással egy magyar és egy francia mensás. Én is csak érintőlegesen tudtam Carcassonne, mint város létezéséről. Mindig gondolkoztam viszont azon, hogyan találnak ki ennyire hangulatos neveket a társasjátékkészítők. Hát így. Ha létezik Funkenschlag vagy Munchkin nevű város, már vissza is vontam a csodálatomat.
Hogy is van? Az alapjátékban található...
...út...
...rét...
...város...
...és kolostor.
Kiegészítőnek még felvettem:
Híd (nem győztem kivárni, mire mindenki lemászik róla, előbb egy diákcsoport állt meg méterenként fényképezni, aztán egy öreg néni csoszogott át, és már a látóhatáron volt a második, mire észbe kaptam).
Színház.
Őrdög.
One man band. Ha valaki még nem látta volna a Pixar kisfilmjét, sürgősen pótolja. Nem hittem, hogy a valóságban is létezik.
Carcassonne kicsit úgy járt, mint a komáromi erőd. Mindjárt megmagyarázom ezt a bődületes hülyeséget, csak előbb a névről (ha már ugye kíváncsi voltam rá). Amikor épp a szaracén megszállás volt aktuális, Nagy Károly nekiállt ostromolni őket. Balaak herceg felesége, Carcas volt a felelős az ellátás megszervezéséért, de az ötödik év végére már csak egy zsák búza és egy malac maradt. Értelemszerűen megetette egyikkel a másikat, aztán kidobta a várból. Mire Nagy Károly: "ha ezek így szórják az élelmet, akkor biztos még sok van nekik, nincs értelme tovább harcolni". Oszt elment. Hogy ekkor mi történt, az több verzióban olvasható: vagy azért kongatta meg a harangokat Carcas, mert örült, vagy azért, mert akut beleszeretés miatt vissza akarta hívni Károlyt (tipikus női viselkedés lett volna), mindenesetre "Carcas sonne", vagyis kongat. Idáig a legenda.
A nagycsecsű, izé, nagybecsű hölgy személyesen.
Már a Kr. e. 4. évezredben laktak itt kelták, akik még Carsacnak hívták. Kr. e. 100 körül a rómaiak erősítették meg igazán, de ők már helyretették a betűket és Carcasumnak nevezték. Az 5. században átvették a stafétát a vizigótok, akik durván építkeztek, a bazilikát is ők kezdték el. 725-ben bepróbálkoztak a szaracénok, de Kis Pippin visszaverte őket. A 11. századtól a Trencavel családé volt a hely. A kathar eretnekség ideje alatt katolikus bástyának számított, aztán valahogy mégis átálltak, és az albigensek elleni keresztes hadjárat alatt Simon de Montfort, a kis genyó legyőzte az utolsó Trencavelt, akit évtizedekeig fogva tartott. Rend, fegyelem volt a várban, nem települhettek be többen, na de épp ezért a népség hátat fordított Carcassonne-nak és a 13. századtól kezdve az alsóvárosban folyt az élet. A vitéz várat csúnyán elfelejtették, hiába volt még mindig áthatolhatatlan (mondom, pont mint a komáromi várat, amit pont addigra erősítettek meg tökéletesen, amikor a hadseregek átálltak a fém ágyúgolyókra). Állapota annyira leromlott, hogy 1849-ben elrendelték a lebontását.
A szokásos sztori, Prosper Mérimée, Viollet-le-Duc, helyreállítás... azzal a különbséggel, hogy ez nem egészen happy end. Azzal igazán nem lehet vádolni "Eugéne"-t, hogy nem nézett utána elég alaposan a várológiának, de azt, hogy lapos tető helyett csúcsosat képzelt el, nem bocsátották meg neki. Itt ugyanis nincs annyi hó, hogy ezt indokolná. Én meg tudom érteni, hát hogy nézne ki egy vár csúcsok nélkül, nem?
Mindenesetre csúcsokkal így néz ki.
A további védművek:
Barbikán, vagy mi a túró, én csak a bomboklaat-ot ismerem, de az alighanem más kontextus egy picit.
Várárok, "ugrálás közben elfáradó szöcske" designú híddal.
Körbefutó faszerkezet, kívülről gyújtogatás ellen védve, számos érdekes harci találmánnyal.
Az északi rámpákra nem könnyű feljutni, túszul kell hozzá ejteni egy kulccsal rendelkező idegenvezetőt.
Őt különben még viszontláttam este a pályaudvaron is. Olyan volt, mint egy színész az utcán: szürke. Egy fehér Escortból szállt ki (nagybetűvel, nemröhög). A carcassonne-i pályaudvar már csak Murphy révén is valószínűleg az egyetlen Franciaországban, ahol nincs csomagmegőrző. Már csak azért is volt ez észrevehető, mert korábban mindig láttam a feliratot, de soha nem vettem igénybe, most viszont tíz napi cuccom volt nálam (plusz a tök, a navette-ek meg az eddig összegyűjtött információs anyagok), és igen kellemetlenül vágta a vállamat a ruhás zsákom. Természetesen így gyalogoltam végig a várat. Volt még egy szépművészeti múzeum is, ott se lehetett fényképezni, de voltak gőgicsélni valóan szép képek, és a bejáratnál legálisan letehettem a cókmókomat. Ez több, mint amit fáradt vándor remélhet.
Csoda ezek után, ha egy kis kényeztetésre vágytam? Szerencsémre pont találtam egy olyan utcát, ahol volt egy ír kocsma. Forró cidert ittam, aztán bevásároltam az útra. A főfogás egy következő bejegyzés lesz, de az uzsonnám a világ valószínűleg legtökéletesebb süteménye volt. 31% kókuszreszeléket tartalmaz, mondjam még?
Szóval vettem egy pohár forró csokit az automatából, és illedelmesen mártogatva elfogyasztottam egy fél doboz rocher de coco-t, aztán hagytam, hogy a TGV elvigyen Nimesbe, ahol már várt a pályaudvartól konkrétan 30 méterre található hotel, és a már ismert orgia a franciaággyal, a zuhannyal és a hajszárítóval.
Azért legyen valami szép is a végére:
A Saint-Nazaire et Saint-Celse katedrális egyik ablakával búcsúzom.