Olyan filmet láttam...

...először indítsátok el ezt.

 

Megvan? Akkor most képzeljétek el a jelenetet. Figyelem, írom. Tehát a monostorban vacsorához készülnek a szerzetesek, az apát mondja az imát. Tudják, hogy odakint muzulmán terroristák gyilkolnak. Embereink félnek, de maradnak. Tehát megy az ima.

Ekkor becsoszog a monostor orvosa, Luc testvér, két üveg bort tesz a pultra, majd kazettás magnóról elindítja ezt. Senki nem tud megszólalni. Luc testvér az asztalra teszi a bort, közben a társait nézi. Az ima félbeszakad. Leülnek. Hol üvöltő szél söpör át a tájon, hol a hajnalsugár simogatja meg. Az atyák elmosolyodnak, aztán sorra sírni kezdenek. Tudják már, hogy vége van: ha nem ma este, akkor holnap.

Nagyon rég nem láttam ilyen erős jelenetet moziban, könnybe lábadt a szemem tőle. A film enélkül nem lett volna nagy szám, azért voltam kíváncsi rá, mert Nimes-ben az ágybareggeli közben néztem a tévét (hohó!), és pont Lambert Wilsonnal beszélgettek egy reggeli műsorban. Ezt szó szerint kell érteni, vagyis konkrétan kajálnak közben, és az első kérdés az, hogy mit és hogyan szokott reggelizni. Ő pedig erre azt felelte, hogy hát amikor forgatáskor az egész stáb összegyűlik a hotelban és együtt reggeliznek...

...hát azt ő mennyire utálja, mert ő egyedül szeret lenni és olvasni, és egyébként is rengeteget eszik. Ettől mindjárt szimpatikus lett. Aztán elárulták, hogy a Mátrixban is játszott (mint kiderült, a 2-3. részben ő volt a Merovingi, nekem a karakter neve se rémlett), és hogy ez a legújabb filmje. Nem mondom, hogy szokványos választás egy szombat estére, rajtam kívül csak ötvenesek voltak a moziban. De azt se mondom, hogy megbántam. Lett új csengőhangom is.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio