Beküldte Raya deBonel -
Charles de Gaulle mondása (azt találta ugyanis kérdezni: Hogyan akarnak Önök kormányozni egy olyan országot, ahol 246-féle sajt létezik?) ma érvényesebb, mint valaha, ugyanis már 300 fölött van a számuk. Ennyi végigkóstolni reménytelen, ehhez naponta háromfélét kellene kipróbálnom, amire még hajlandó is lennék, ha valaki minden étkezéshez (már amennyiben ebből összejön a három, mint ahogy nem szokott) elém tenne egy új fajtát, de szerintem a legjobb boltban sincs mindegyikből. Biztos van olyan is, amit pult alól adnak, egy ipartelep pincéjében, ahová a bejáratnál álló gorillákkal váltott titkos kézjel fejében egy légmentesen záró zsilipen keresztül lehet bejutni.
Azért egy normális közértben is több van belőlük, mint amennyiben még eligazodnék, ezért szükségem volt valami támpontra. Egyelőre az tűnik ésszerű célkitűzésnek, ha legalább az AOC minősítésűeket megpróbálom beszerezni. Ezek a következők (a minősítések folyamatosan frissülnek majd, ahogy haladok):
Abondance - keményebb fajta, de azért olyan trappista-lágyságú. Kesernyéske.
Banon
Beaufort - végre egy, ami nem sós. Viszont kicsit büdös.
Bleu d'Avergne - harapós, keserű, nagyon penészes. Ajánlott nem magában fogyasztani.
Bleu de Gex
Bleu des Cosses
Bleu de Vercors-Sassenage
Brie de Meux
Brie de Melun
Brocciu corse
Camembert de Normandie - krémes, kellemes, nem penészes. Vagy legalábbis nem kék.
Cantal - kellemes, laza, "sajt-sajt". Trappista állagú, én a Jeune, azaz fiatal fajtát ettem.
Chabichou du Poitou - Kecskesajt, üdítő, nem túl sós.
Chambérat
Chaource - az a klasszikus penészes sajt. Kenődős, trutyis, kesernyés.
Charolais
Chevrotin
Comté - ezt szeretem, mert kemény, erőteljes, sós íze van. Aztán megkóstoltam egy 6 hónapig érleltet, és kifejezetten finomnak és édeskésnek találtam.
Crottin de Chavignol
Époisses
Fourme d'Ambert - aranyos, szelíd penészes sajt, nem túl sós, viszonylag szilárd.
Fourme de Montbrison
Laguiol
Langres - kemény, nem túl érdekes ízű.
Livarot
Maconnais
Maroilles
Mont d'or
Morbier - ez elég durva, egy réteg szén van a közepén. Leginkább sós íze van, de finom.
Munster - morzsálódó állag, kicsit kesernyés, száraz ízzel.
Neufchatel - azzal kezdi, hogy szív alakú (jaj). Nagyon kellemes, lágy, de nem kenődős, finom, elegáns.
Ossau-Iraty - nagyon ízlett, nem túl sós, finoman kesernyés, diós.
Pélardon
Picodon - kis kerek kecskesajt, nagyon tömős, sós, morzsálódós.
Pont-l'évéque - lágy, sárga héjú, krémes.
Pouligny-Saint-Pierre
Reblochon - ezt krumplira olvasztva ettem (a csomagoláson tanácsolt recept szerint), finom, selymes, camembert-szerű.
Rigotte de condrieu
Rocamadour
Roquefort - ezt nyilván ismerjük, itt se másmilyen. Keserű, erős ízű, zellerrel és almával igen klassz.
Saint-nectaire - zsíros, kissé fanyar ízű, lágy sajt.
Sainte-maure-de-touraine
Salers - intenzív tejes illat. Közepesen kemény, hideg ízű.
Selles-sur-cher
Tome des Bagues
Valencay - fekete külsejű, penészített kecskesajt, elegáns, hűvös, nedves, nem túl sós.
Az AOC egyébként a földrajzilag védett elnevezéseket jelenti, de egyben minőségi ellenőrzést is. A francia és svájci termékeket védő jelölés az AOP (európai védett földrajzi elnevezések) keretein belül működik, ide tartozik például a portói és a tokaji is, hogy csak a magyar vonatkozásokat említsem. Szóval talán ezek a legtradicionálisabb, legnépszerűbb sajtok, amiket a legtöbben próbálnak utánozni. Már csak ezért is szimpatikusak.
Na meg az is vicces, hogy a sajthoz kapcsolódó francia Wiki-cikk az "idiotisme gastronomique".