Óda a Citibankhoz

Hadd dicsérem most egy kicsit a bankomat, a legújabbat. Jóanyám ma mutatta az új kártyáját, hogy milyen szép. Maliciózusan megjegyeztem: az OTP-ben tényleg az az egy jó van, hogy csinosak a kártyái. Na de amit én kaptam ma, az, esküszöm, átlátszó. Ilyet még nem szoptam!

Muszáj volt egy eurós számlát nyitnom, egyre kiterjedtebb nemzetközi kapcsolataim kezelésére (korántsem arról van szó egyelőre, hogy Brüsszel ostromolna mamutfizetésekkel, de lehet, hogy sikerül kisajtolni a Francia Intézetből egy ösztöndíjat, és talán az EU-tól is pottyan valami). Körülnéztem, nézdegéltem, de még a bankváltás.hu sem volt hajlandó mást kihozni, mint a Citibank 0 Ft-os bankszámláját. Typhoon magasztalta már ezt nekem a síeléskor, de én elhárítottam azzal, hogy nem keresek én egy összegben százötven rongyot havonta. Csakhogy gondosabb utánajárás révén kiderült, hogy nem kell ennek munkabérnek lennie, ha nagyon csóró akarok lenni, akár azt is megtehetem, hogy minden hónap 10-én felveszek (ingyen!) ennyit készpénzben, aztán 11-én befizetem (ingyen!) a fiókban, és el van intézve, mint Garfield hetenként félkilós fogyása (vö. "de naiv ez a Jon, minden héten ugyanazt a fél kilót fogyom le").

Az hagyján, hogy minden ingyen van, hogy egy kattintással váltani tudok eurós és forintos számlám víg zéró egyenlege között, hogy végre dombornyomott kártyát kaptam, na de az a bánásmód, ahogy az ügyfeleket kezelik, hát attól egészen el vagyok ájulva. Még sose nyitottam egyedül számlát, először még a szüleim kísértek el, aztán a saját pénzügyi tanácsadóm (Gezemice) intézte. Lehet, hogy a kissé ijesztően avantgárd új hajviseletem miatt, de nyomát se láttam a "kölyök panda" effektusnak.

Szóval mindkét fiókban, ahol jártam, magáznak, kedvesek, birkatürelműek, és közben nem látszik rajtuk, hogy már nagyon unják az ikszedik simaagyú felhasználót. Mindegyik előtt ki van téve a névjegy, és még adnak is belőle. Mindent elmagyaráznak, megkérdezik, értem-e, és helyes kis papírok vannak mindenre, hogy ne kelljen például egy cakkos szélű számlakivonaton bogarászni a számlaszámot.

Múlt szerdán nyitottam a számlát, ma, kedden megérkezett a kártya. Bementem a Westendbe aktiváltatni. Még a biztonsági őr is betéve tudta, hogy melyik gombot kell nyomni a Citifonhoz (bankfiókban telefon? ilyesmit e sorok írója sehol sem látott a nagyvilágban)! A "személyi bankár" kezicsókolommal köszönt el. Egyem a szívüket. Szerintem foggal-körömmel fogok ragaszkodni hozzájuk akkor is, ha hazajövök. Elhihetitek, nem kaptam pénzt, hogy reklámozzam őket. Na jó, féláron nyithattam a számlát.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio