Nem szia, haribol!

Kiegészítés a krisnás bejegyzéshez:

1. Nofra nem szerette volna, ha kifestik tilakkal, mert "ne játsszunk a jelképekkel". Én kicsit szentségtörésnek is tartottam, hogy boldog-boldogtalan homlokára felfestik, tekintet nélkül arra, hogy az illető milyen gondolatokkal érkezett, de megtiszteltetésnek éreztem, hogy engem is "befogadtak".

2. A legaranyosabb élményem az volt, amikor odamentem megsimogatni egy ökröt, aki erre a célra volt kiállítva, és azt mondtam neki: szia, mire egy ott lábatlankodó krisnás gyerek kijavított: "nem szia, haribol!". Ja, bocs.

3. Mindenkinek kell egy vallás. Lehet azt rigolyának, szokásnak, hobbinak is nevezni (nekem például eddig abból állt a rituálém, hogy megadott sorrendben dobom bele a hozzávalókat a salátába), de mindenkinek kell. Ezt még egy istenhittel is megtámogatva olyan életet lehet alapozni, ami már eleve irigylésre méltó. Nekem például eddig az a mozzanat hiányzott a világképemből, hogy Isten mindenben ott van. Hogy amikor nézek egy virágos domboldalt, érzem, hogy az ürességben van valami vagy valaki, ja, akkor ez ő. Nagyon tetszett, hogy a krisnások kimondták még azt is, hogy tulajdonképpen mindegyik vallás ugyanazt az Istent imádja, csak máshogy szólítják, mert így már el tudnak beszélgetni a hitükről. Talán már képes is leszek kimondani valamelyik nevét, mert eddig viszolyogtam megszemélyesíteni, viszont vágytam rá, hogy arca legyen. Mintha valaki nagyon szeretne már párt találni, csak ne a Józsi legyen, viszont ne is a Pista, mert őket ismerem és tudom, hogy nekem nem tetsző dolgaik is vannak.