Beküldte Raya deBonel -
Miután előző nap teljesen kiakadtam azon, hogy a falka úgy szétspriccelt, mint őrizetlen kukacok a horgászdobozból, gondolom, rájöttek, hogy nekem az fontos, hogy együtt jöttünk ide, és miután előzőleg mindenki úgy nyilatkozott, hogy "de én nem vagyok nagy partiarc", azt hittem, nekik is.
Ennek jegyében tartottunk egy hatórás reggelit (c/o Asma). Elmentünk reggelizni, utána meg kitaláltam, hogy akarok venni tokaji bort kétliteres PET-palackban. NLB a fejébe vette, hogy megtalálja azt a borozót, ahol tavaly voltak, így szerencsésen körbejártuk Tokajt 3D-ben (onnan legalább volt kilátás), végül pedig beestünk a Borostyán pincébe. Tele volt fesztiválozókkal, szívták magukba a vitikultúrát rendesen (azért nem lehet nagy a szám: jó, a barrique-ról már hallottam, de azt például most tudtam meg, hogy az aszúhoz kell egy alapbor, amibe a szemeket öntik, továbbá, hogy a puttonyszám tényleg azt jelenti, hogy hányszor 22 kiló aszúszem kerül egy 125 literes hordóba).
Hatboros kóstolót ittunk végig a száraz szamorodnitól az ötputtonyos aszúig, utóbbiról Asmával megállapítottuk, hogy a mennyországban biztos ez a welcome drink. Most mindenkiről van sejtelmesen sötét, ittas fotóm a telefonomban (szégyen-gyalázat, a tulajdon pasimról nem volt képem!). Kifelé aztán még inkább estünk, arcul ütött a meleg, spanoltunk Marci kutyával.
Igaza van Belgáéknak: "Tokaj a tőkekirály, a magyar bor hírét mindenhova vidd oda!". Majd megízleltetem a franciákkal ezt az ötputtonyost, aztán szálljanak magukba, legyenek résen... a présen... na, elég.
Szóval a délután nagy része eltelt azzal, hogy ne boruljunk fel, így aztán sikerült lemaradni a Suntana Musicról, ami pedig állítólag salsa lett volna. Utána belehallgattam a Ska Funderzbe, de az énekes annyira KRSA-ra emlékeztetett (rosszul), hogy otthagytam őket. A Deák Bill elejéről megint a hangosítás miatt jöttem el.
A nap koncertje az Irie Maffia volt, amit a Sound óta nagyon lelkesen vártam. Majdnem pontosan ugyanaz volt, mint Zamárdiban, és hála a fülbemászás-faktornak, már énekelni is tudtam. Asmával és Nofrával egy darabig verekedtünk elöl, aztán rájöttünk, hogy pár sorral hátrébb van hely táncolni, és ha az ember nem akarja az énekes arcvonásait is látni, akkor ennyi bőven elég. Hatalmasat ugráltunk.
Utána a Groove Armadának épp az elejét vártuk meg, ringatóztunk még párat a Kiscsillagra (nem voltam képben, nézem: Kispál? Nem, Kispál holnap lesz. Na de ez akkor is a Lovasi.), aztán lepihentünk. Nem volt semmi igazán ütős.