Guetta

Szombaton az volt az egyetlen törekvésünk, nehogy időnek előtte elfáradjunk. Délelőtt elmásztunk a Soundig, átvettük a karszalagokat és benéztünk pénzért (más fesztiválon bezzeg csak fogyasztja az ember), aztán betoltunk két tepsi hagymás lepényt, dögledeztünk.

Aztán jól meglepődött mindenki, amikor előkúsztam szobánk homályából (ahol Nofra ostromolta Desirée-t olyan kérdésekkel, amikre irigy voltam, mert én már vagy két éve nem kaptam belőlük), mert az új mangós fekete tülltop volt rajtam, csillogott a napfényben, mint "síromon a márvány" (...szemetlen szedi áldozatát királylány...), bár Maszatka megjegyezte, hogy egy köldökpiercing még hiányzik alóla. A szememnek tust húztam, felvettem az olasz fülbevalómat, ami egy római boltban könyörgött, hogy vigyem el, ő igazán nem tehet a tizenhárom eurós árcímkéről, ami lóg rajta. Megesett a szívem szegénykén. Gyönyörű egyébként: fekete üvegből van, négy csavart lánc halad át rajta függőlegesen, és kis irizáló bogyók lógnak az alján.

Így felszerelve (ton in ton Desirée láncaival) vágtattunk a bejárathoz. Az első koncert, amit kinéztünk, az Irie Maffia volt, akikről BeAnnek azt mondtam egy kis bennfentes infóért cserébe, hogy ismerem őket, közben most hallottam először, de nagyon bejött, bár így utólag lehet, hogy annak a számnak mégse az volt a refrénje, hogy "bassz oda végre", de a "vankanabisz-vankanabisz-vankanabisz satíva!"-ban viszonylag biztos vagyok.

Hogy ennek vége volt, választanunk kellett a Pendulum és a Zagar között, nekem a Pendulumhoz húzott a szívem, amit folyton a Prodigyvel kapcsolatban emlegetnek, az rossz nem lehet, de inkább mégis Zagarra mentünk. Tűrhető volt, de nemsokára otthagytuk, mert kezdődött a PASO. Erre Desirée húzta az orrát, de aztán rájött, hogy csak azért viseltetett ellenszenvvel irántuk, mert az osztályunk népszerű jófejlányai imádták őket, mi meg azóta is ragaszkodtunk az arisztokratikus különállásunkhoz. Mármint én nagyjából a Summertime-ig, aztán megadtam magam. Sajnos még nem jutottak el a System Connectionig meg a Hungarian Dish-ig, amikor már át kellett mennünk Guettára.

A tömegterelés hagyott maga után némi kívánnivalót: a Nagyszínpad előtti tér oldalbejáratán nem engedtek be, csak ki, viszont a hátsó kapun kifelé is lehetett jönni, ezért olyan dugó alakult ki, hogy már azt hittem, megtelt a placc. Szerintem nem voltunk egyébként messze tőle, hihetetlen volt, ahogy a tömeg felismerhető dallammal és a "hivatalossal" összemérhető hangerővel reprodukálja a számokat...

A Memories-zal kezdett, ami egy ideje már a fejemben megy. Játszott még saját számokat (I Got a Feeling, Sexy Bitch, When Love Takes Over), és Prodigytől kezdve (Smack My Bitch Up) mindenkit feldolgozott. A színpadon - mint azt a kivetítőn megpillanthattuk két langaléta srác hónalja között - néha világító robotok jelentek meg lézerpisztollyal meg lángszóróval. Ugráltunk, üvöltöttünk, buliztunk. Tőlem balra egy srác virágfüzérrel a nyakában Damoklész karját tartotta fölöttem, egy idő után rájöttem, hogy nem fogja észrevenni magát, és hagytam, hogy Nofra mintegy bukógombát képezzen körülöttem.

A koncert után már nem volt nekem való a Sound, nehéz volt folyadékot mind be- mind kijuttatni a szervezetemből, a zene meg mindenhol tökegyforma volt, bár a kintről leskelődő többiek szerint volt jazz színpad, amit mi fura módon nem találtunk. Amikor Desirée-t leöntötte rumos kólával egy csaj, aki annyit se tudott magyarul, hogy "büdös picsa", feladtuk. Most már azt gondolom, hogy meg kellett volna harapnom a középső ujját, de a helyszínen ehhez mindig nyúl szoktam lenni (a nyulaktól ezúton is elnézést).

3-ra értünk haza, persze még voltak ébren emberek. Mint kiderült, ők aznap este is a Mauróban csápoltak. Nofra csinált nekünk szalámis szendvicset (ennyire be voltam nyomva), majd beájultunk. Később olvastunk Index-cikkeket az uralkodó táncstílusokról és ruhákról, jó okulás volt a Hegyaljára, mert hogy ide nem jövök többet, az elég valószínű. Lehet, hogy ez a "halásznadrágos vállalkozók és gurulós bőröndös marketinges lányok találkozója", de sajnos a borsos belépő csak a csórókat szűri, a primitíveket nem.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio