Beküldte Raya deBonel -
Szilvásvárad revisited: kitaláltuk, hogy ha már úgyis csak ennyien vagyunk, elmegyünk mászni. Egyébként a Kalandpark tavaly nyílt, és sokkal jobban felszerelt, mint ama másik a pisztrángosban. Igaz, itt nem szállták meg a sisakunkat a pillangók.
Desirée kicsit oktatta az öltöztetőembert, hogy hogyan is kell ráadni a beülőt. Ők ketten Sutyival gyakorlatilag majmok, nem félnek felmászni sehova, és fél kézzel megtartják magukat. Nofra meg én egy másik iskolát képviselünk: a ha-a-fene-fenét-eszik-is-én-megcsinálom félét.
A hat pályából végül ötöt csináltunk meg (Sutyi bevállalta a hatodikat, miközben én mentem egy csúszókört), de ezért is le a kalappal, mert ott már voltak sorban lógó kengyelek és papagájhinták, csőbenkúszás változó magasságban, slagon térdepelés, mifene. Becsületünkre legyen mondva, sehol nem estünk volna le biztosítás nélkül (leszámítva a csúszásokat), ezzel együtt tuti, hogy anélkül nem másztam volna fel.
Azért fejlődőképes vagyok: három éve Váradon még nagyon ráparáztam, és utána kivertem a hisztit egy pisztráng miatt, ehhez képest egész békés voltam. Másnap akkora izomlázra ébredtem, hogy konkrétan egy kilincs lenyomása is fájdalmat okozott.