Beküldte Raya deBonel -
Mostanában csak olyan koncertekre járok, ahol ismerem az előadót. Tekintve, hogy idén ez a "csak" úgy hármat takar, azért nem kell hasra esni a zenei műveltségemtől, de tény, hogy rajzanak körülöttem a zenészek.
Tegnap végre eljutottam Király Martina-koncertre is, hozzá még érettségi előtt jártam angolra, és egyetlen egyszer hallottam énekelni, még a Szigeten az Anselmo Crew-val, de akkor rohantam Manu Chaóra, pedig sajnáltam otthagyni.
Azóta stílust és zenekart váltott, és mostanában "Martina Luther King" fedőnéven Rácz Krisztián gitárossal szokott fellépni. Itt még megjelent Sütő Marci, mint második gitáros.
Nagyon örültem, hogy a helyszín (Budapest Jazz Club) nemdohányzó. Találkoztunk Martina anyukájával, aki egészen elképesztő dolgokat mesélt róla (még jó, hogy vannak, akik, bár minden tudásuk és képességük meglenne hozzá, nem akarnak tolmácsok lenni, mert nagyon meg lennék lőve). Volt szerencsém továbbá Budapest leglassúbb pultosához, akit zavar, ha nézik.
Martina dalszerző is, többnyire angol, de szórványosan egyéb nyelvű szövegekkel. A többsége rövid, klasszikus hangzású, amiről nem mondanám meg, hogy nem - mondjuk - a hatvanas évek New Orleansában íródott, de volt néhány, főleg az újabbak közül, ahol már megtörte a ritmust, azok tetszettek a legjobban. Meg kezdem azt hinni, hogy törvény írja elő, hogy minden, gitárost is szerepeltető zenekar köteles minden fellépésén eljátszani a Little winget. Meg kell mondjam, Kyruhoz képest egészen másként hangzott: érződött rajta, hogy nő, hogy finom, sőt: törékeny.