Beküldte Raya deBonel -
Most, hogy végre megküldték az irományt, miszerint jövőre immár szóbeli ferdítésre is hivatalosan képeznek, elég intenzíven megkezdtem a felkészülést az utazásra.
Repülővel+vonattal megyek, csak most lesz annyi eszem, hogy nem 50 kg poggyásszal indulok el, és így nem kell majd rövidlátó agglegények kedvességére hagyatkoznom, hogy eljussak a Charles de Gaulle-ról a Keletibe. Mármint a párizsi Keletibe.
Tegnap hallottam a rádióban a Malév éjjeli bagoly akciójáról, vagyis csak tegnap éjszaka tök olcsón lehetett repjegyeket venni európai városokba. Rá is repültem, sajnos későn jutott eszembe, hogy az én kártyámmal még mindig nem lehet ilyesmit venni, Jóanyám pedig már aludt, de azért megoldottuk (kicsit karikás volt ma a szeme).
És itt jön az, ami, ha rosszul végződik, a Homáron landol pillanatok alatt: a névmegadós képernyőn kihagytam egy betűt a nevemből (kb. mintha Hickenberger Adlt írtam volna), és az utána következő képernyőn észre is vettem. Nem szokták engedni a belejavítást, de azért megpróbáltam, és hagyta. Megnyugodtam, kattintok tovább, hát a fizetés után látom, hogy nem javította ki! Pánik, hideg verejték, nem tudok utazni! Persze néha felülkerekedik a józan ész: a beszállókártyára a keresztnevem úgyse szokott ráférni, a check-in pultosnak általában már a vezetéknevemtől felakad a szeme, azt a betűt észre se fogja venni... na de ez kicsit kevés, amikor az múlik rajta, hogy kijutok-e Strasbourgba.
Írtam az ügyfélszolgálatnak, amire ők egy sablonlevéllel válaszoltak, amire Nofra egy olyan telefonhívással válaszolt, hogy ügynökökkel dolgozó cégnél szerintem oktatni kéne, a Brazil című filmtől kezdve mindent idézett, asszertív volt, de kőkemény, így kisírtunk tőlük egy kódokkal teletűzdelt emailt, amiben szerepelt a nevem rosszul, illetve jól, és állítólag most már a check-in pultnál is tudni fogják, hogy rám figyelni kell, és hogy meg lehet szívatni, mert rosszul írtam a nevemet. (Hihetetlen, hányszor leírom jól, és pont most kell elszúrnom! Hívnának inkább Nagy Katalinnak, nem egyszerűbb lenne?)
Közben azért mail ment Typhoonnak, aki szereti az utazási beszámolókat hárombetűs kódokkal teletűzdelni, amik reptereket, géptípusokat és pilótaengedély-fokozatokat jelölnek, szóval eléggé otthon van a témában, és ő is megnyugtatott, miszerint 3 betű eltérés még lehet.
Ezután vonatot is foglaltam, na de ebben nem ez a súlyos, hanem ez.
Éljen a közösségi média!
Ja, és megérkezett végre a szépséges Kensington Contour Balance laptoptáskám (már szülinapomra kinéztem, de akik Magyarországon azt állítják, hogy ilyet árulnak, azok hazudnak, és a német Ebayről kellett megrendelni), Kacorhoz illő mokaszinban mokkaszínben! Hányszor elképzeltem, hogy ezzel a vállamon libbenek a biztonsági kaputól a gate-ig!
És írtam a strasbourgi kollégium-elosztó bácsinak, hogy adjon hajlékot árva fejemnek, folyamatosan csiszolgatom a Tolmácsolási Főigazgatóság online felületét, hogy a végén szép, szikrázó briliánsként tenyerembe pottyantsák az ösztöndíjukat, közben ezerszer inkább ostoba blogokat írok/olvasok, mint hogy fordítanám a kilencedik francia lakberendező műsort... így szép a nyár!