Beküldte Raya deBonel -
Elkezdődött végre a várva várt krisnás főzőtanfolyam. A végén megállapítottuk, hogy "...és ez csak az első alkalom volt!" Ahhoz képest négyfogásos menüt csináltunk, természetesen ez még mindig nem érte el egy átlagos indiai ebéd szintjét.
Azt hittem, étterem (is) lévén az Átma Centernek van konyhája, hát nem volt, így a jógatermek felé vezető lépcső aljában összetolt asztalokon ment a kotyvasztás. Feldaraboltuk, megkopasztottuk, lereszeltük, felaprítottuk, utána pedig indult a mesélés. Séf bácsi (aki, névadójával ellentétben, fehér, monogám és Krisna-tudatú) folyamatosan okított minket a különböző fűszerek gyógyhatásáról, India tájegységeinek eltéréseiről, az indiai, kemencével egybekötött templomok hangulatáról. A legjobb az volt, amikor valaki rákérdezett a testtípusokra, ő meg szabadkozott, hogy az Ájurvédához nem ért, majd lényegretörően elmagyarázta a dósákat, azok összefüggését az asztrológiával, a nekik való étkezést, példákkal illusztrálva.
Közben az edényekbe alaphelyzetben vaj, majd fűszerek kerültek (jut eszembe, ma vennem kell lepkeszeg (alias görögszéna) magot, édesköményt, korianderlevelet, fekete mustármagot...), Séf bácsi minden mozdulata hét példányban örökíttetett meg, később az alapján állapítottuk meg, hogy megsóztuk-e már a kaját, hogy beleírtuk-e a receptbe a sót.
Semmi ördöngösség nem volt egyébként: Spar-os vajat, közönséges lisztet, piaci zöldségeket használtunk, csak a fűszerek, illetve a jázminrizs volt olyasmi, amit talán nem mindenki venne meg, de megnyugtattak: ötvenkilós kiszerelésben a legjobb rizs is olcsó.
A menü pedig:
- almacsatni
- paratha
- aloo gobi subji
- jázminrizs
- rózsavizes limonádé
Elmagyarázom: a csatni egy elcseszett lekvár, a paratha serpenyőben sült lepény, az aloo az krumpli, a gobi karfiol, a subji zöldségétel, a többi már magyarul van.
Mindenből felajánlottunk Krisnának: ez úgy történt, hogy Séf bácsi nekitámasztott egy krisnás könyvet egy sajtreszelőnek, csengetett, mint a nyári Mikulás és elmondott néhány mantrát. Krisna úgy öt percig gusztálhatta az ételsort, utána mi pusztítottuk el azt is. Végülis ebben van logika, kicsit demoralizáló lenne az istennek ajánlott kaját kidobni, de nekem ettől még az egész kicsit a "Jézus teste" szintjén marad: ahhoz, hogy ne érezzem tiszteletlenségnek vagy éppen kannibalizmusnak, hárítanom kell a dolog jelentését.
Heten vagyunk, persze mindenki lány, mindenki jógázik, és ahogy elnéztem, mindenki harcos vegetáriánus, aki "már a hús szagától rosszul van". Ennél egy jobbal találkoztam: a lányzó állítólag azért vega, mert érzi a hús negatív rezgéseit, és már kezdi a tojáséit is. Apropó sugárzás, szóba került a mikrosütő, alig mertem benyögni, hogy néha azért örülnék egynek, mert sokkal könnyebb lenne kiolvasztani a kajákat, a reakciók láttán a popcornt inkább már nem is említettem.
Inkább behúzom a nyakam, pedig ha nem lenne Kék Rózsa meg családi rendezvények, jobb híján én is vega lennék, de nem fogom ezt a címkét fennen magamra ragasztani csak azért, hogy utána mindenki cikizhessen, ha netán megkívánom a bográcsban rotyogó lábszárgulyást (ilyen állítólag létezik, hétvégén a Hickenberger klán tervezi is a megvalósítást). Az ember próbáljon minden társaságban otthonosan mozogni: akasztott ember házában ne emlegesd a kötelet, krisnás étteremben ne egyél disznósajtot.