Beküldte Raya deBonel -
Na, ha minden úgy megy, mint ahogy most kinéz, akkor jövő ilyenkorra háromnyelvű konferenciatolmács leszek. Bár ahogy ma reggel kinézett, lehet, hogy csak kétnyelvű.
A spanyolt annak rendje és módja szerint elszúrtam, csak abban tudok reménykedni, hogy a tisztelt tanáraim azért tudják, hogy ennél többre is képes vagyok (ugye ezek azok, akik közül az egyik arra biztatott, hogy próbáljak 10 másodpercre lemenni az eredetileg 1 perces memóriafeladattal, a másik meg az, aki egy jól irányzott lecseszés elé beillesztette azt a félmondatot, hogy a spanyol-magyarral akár mehetnék is vizsgázni... és nyuszijuk is van. Ez sem elég?).Pedig beleszőttem még olyanokat is, hogy shortolás meg tartományi miniszter (hál'istennek, hogy átnéztem előtte a szószedetet, mert ezt esélyem nem lett volna tudni). Az bosszantott még, hogy Iveta Radicova neve az istennek nem jutott eszembe, csak azt tudtam elmondani, hogy ki nem alakít kormányt Szlovákiában (na jó, nem mondtam el az összeset, vélhetőleg Ivan Posoncevic bácsi sem, de őt például kihagytam).
Az angoltól nem tartottam különösebben, úgy tűnt, meggyőztem őket. Franciából meg ahhoz képest, hogy mennyire nem tudok, nagyon is jó voltam (azért valljuk be, szokatlan kicsit arról beszélgetni a vizsga végén, hogy hogy is lesz az az ösztöndíj, meg hogy nagyon ne rágjam a körmöm az eredmény miatt...).
Közben volt egy bombariadó, kiugrottam a Pannoniába, meg hazajöttem ebédelni is. Kicsit furán szervezték, mert a tanárok úgy tudták, 20 perc van egy emberre, a kiírásban meg 40 perc volt, de legalább örültek nekem, mikor végre befutottam.