Beküldte Raya deBonel -
Tegnap szégyenletesen lelepleződtem, miszerint délután alszom, de legalább ébredéskor az a hír várt, hogy este mehetünk Harakyru koncertre. Egy korábbi hasonló eseményről Fefe úr is megemlékezett, ehhez olvasható kommentben a hisztizésem, hogy nekem miért nem szóltak, hát akkor most de. Na de nem erről akartam írni.
Nem tehetek róla (vagyis tehetek róla, de legalább annyira Douglas Adams, most olvasom A lélek hosszú sötét teadélutánját), hogy amint megláttam az énekest, rögtön az jutott eszembe, hogy, mint Dirk Gently, nem oda érkeztem, ahová indultam, hanem oda, ahol lennem kell, végülis a könyv általam eddig elolvasott fejezeteiben nagyrészt egy termetes szőke skandinávot, bizonyos Thor névre hallgató villámistent kergetnek/ragasztanak padlóhoz. Pedig nem kellett volna messzire menni érte: ott énekelt a Fat Mo's álcsillagos álmennyezete alatt. A hangjáról hol Tom Jones jutott eszembe, hol (itt a konkrét név hiányos rocktörténeti műveltségem miatt kimarad, képzelhetek oda egy elementáris erejű nehézfiút, aki alá odaképzeli az ember a Harley-t meg a szőke macát)...
És amikor felcsendült a híres dal (You don't have to be cool to be my girl), azon kaptam magam, hogy ellentétes álláspontra helyezkedem Fefével: nekem igenis szimpatikusabb, ha a hím nem várja el tőlem, hogy bármilyen is legyek. Ez a dal kapásból kilövi azt, ami a férfiakat vonzani szokta, de én nem szeretem, ha emiatt vonzódnak hozzám: szépség, gazdagság, trendiség. Ennél több, pontosabban más kell ahhoz, hogy aztán ne hagyjon ott egy szebbért, gazdagabbért, trendibbért (mert az mindig van).
Régen egyetértettem azzal a mondással, hogy "ha nem lennének férfiak, a világ tele lenne boldog, kövér nőkkel", de azóta rájöttem, hogy én valószínűleg saját kedvemre csinálom ezt az önkínzást a harminc fokban futással meg a nyolcvan százalék párában való jógázással, mert Nofrának ugyan teljesen mindegy, hogy én 56 vagy 60 kiló vagyok, sőt, csak akkor tűnik fel neki a különbség, ha nagyon megnéz.
Szóval fenntartom én magam a színvonalat, csak ne várják el tőlem. Mert még ha a "you have to be cool" azt is jelenti a párom szájából, hogy én megugrottam a lécet, akkor is velem lenne, hogy ha nem ugranám meg? Ha hirtelen "lehullanának arcomról a rózsák", ahogy Mikszáth szokta volt kifejezni a női szépség mértékének halványulását? Ha hirtelen behisztizek, rossz napom (vagy rossz félévem) van, akkor ki vagyok rúgva? Ha megváltozom, egy másik lány lesz enmagam, akkor megmutathatom neki? Vagy úgy kell változnom, hogy a (szintén módosult) ő-höz képest még mindig cool legyen?
Azért a gyakorlatban ez nem ennyire lényeges, mert akit bevonz a pussy magnet, az már talált bennem valamit, ami érdekli, aztán meg majd kezdünk egymással valamit, csak elméletben gondolkoztam el rajta, hogy melyik hozzáállás a szimpatikusabb.