Beküldte Raya deBonel -
Aki már így is nagyképű észosztónak tart, és ráadásul az írásaimat se szereti, az itt abbahagyhatja az azonosulást.
Gondolkodtam a felnőtté válásról, hogy tudnám definiálni? Nem a felelősségérzettel, nem a kiábrándultsággal, és végképp nem bizonyos cselekmények (nagykorúság, gyerekvállalás, szülők elvesztése) bekövetkezésével. Most az egyszer igyekeztem attól függetlenül megalkotni a hipotézist, hogy én magam melyik oldalra kerülök eszerint.
Két dolog fogalmazódott meg: a valósággal való együttélés és a saját valóság kialakításának képessége. A gyerek nem sokat tud a valóságról, viszont gyönyörű színes világot tud teremteni magának. A kamasz már kezdi pedzeni, mitől döglik, de nem nagyon tudja beilleszteni saját magát, mert még nincs is olyanja. De nem is mondok életkorokat, mindenkinél máskor jön el, és van, akinél sohase.
Felnőtt az, aki ismeri a valóságot (a sajátját, és igyekszik megismerni minél többet (utazás révén a sajátját is tágítva, másokat felfedezve újabb valóságokat feltárva), hogy közelebb jusson az amúgy elérhetetlen "teljes igazság" ismeretéhez). És emellett ki tud alakítani magának egy saját világot, saját törvényekkel, úgy, ahogy az a saját természetének, vágyainak a legjobban megfelel. Ideális esetben ez illeszkedik az őt körülvevő világhoz, ha meg nem, abból különc, pszichopata, boldogtalan és/vagy bűnöző lesz. Vannak, akik a világot próbálják saját képükre formálni, vagy fordítva. Szerintem egyik se az üdvösség útja.
Eszerint a mérce szerint én egyik szempontból se vagyok még felnőtt. A valóságérzékelésemet igyekszem javítani (bár az éhező etiópok valóságát nem csak hogy várhatóan nem fogom, de különösebben nem is szeretném megismerni, és nem is kell ilyen messzire menni: annyira burokban születtem és nevelkedtem, hogy nem igazán érzem át a népesség legnagyobb részének gondjait), de néha még mindig összekeverem mások egyéni világát A létező világgal. Nem másokkal kell egybevetni saját magunkat, de meg kell hallgatni mindenkit, aki beenged a saját valóságába.
A saját világom kialakítása under construction, de szerintem jól haladok. Annyit már tudok, hogy a pénz nem fog benne meghatározó szerepet játszani, mégpedig azért, mert az lesz, nem kell vele külön törődni. A barátok iszonyú fontosak, ők a kipróbált tükör, akik megmutatják, ha nagyon rosszfelé megyek. Őszinteség mindenek (?) felett, szeretni Nofrát szokás nagyon, nyulat nem eszünk, kedvenc nyelvem a spanyol, a színeim a lila és a narancssárga, mensás vagyok, megoldom. Egyelőre ezek a sarokkövek.