Beküldte Raya deBonel -
A karácsonyról fogok írni, de igyekszem nem elcsépelten. Például a vásárlási mániát meg a kisjézust meg se említem majd. Ígérem, szeretetről se lesz szó.
Az enyém elég sz*rnak ígérkezik. A kalózokkal persze jó lesz (khm, khm, és igen örülnék jófajta vízipapinak, öö, izé, vízipipa-dohánynak), de a Szenteste nekem általában rémálom. Egyrészt semmi meglepetés nincs a dologban, legfeljebb Jóanyám kézműves csodái színesítik meg a megrendelt ajándékok szigorúan monoton haladását a plázából egyenesen hozzám.
Addig még jó volt, amíg négyen ünnepeltünk szüleimmel és a nagypapámmal, aki tavaly meghalt, most már ugye Jóapám is kijelentkezett családi fészkünkből (ekkora fészket, csodálom, hogy még nem szállták meg a kakukkok). Tehát jó eséllyel ketten leszünk Jóanyámmal. Tavaly nagyon jó volt, nagycsaládos ünneplés, a szoba egyik sarkától a másikig értek a csomagok, és Bence kedvéért ugye el kellett játszani, hogy tényleg az angyalka hozta. Erről az oldalról még sosem szemléltem ezt az össznépi összeesküvést, amit úgy hívnak, hogy gyerekkor.
Na de idén mindenki lapít, mint sz*r a fűben, senki nem kérdezi meg, hogy "akkó' most meg hogy lesz má' meg?", mert nehogy ráerőszakoljuk magunkat a másik félre. Az a baj, hogy érzelmileg bifurkálnunk kéne, vagyis egyszerre őszintének lenni és megmondani, hogy mit szeretnénk, meg jó pofát is vágni azokhoz a családtagokhoz, akik úgy döntenek, hogy velünk szeretnének lenni. A világon minden bifurkál, csak épp mi nem vagyunk rá képesek.
Jóanyám gyerekkoromban egyáltalán nem volt szigorú, mostanra azzá vált. Olyan értelemben, hogy inkább otthon ülne egyedül, mint hogy "bekönyörögje" magát a családi ünnepre. És hogy ő nem hívja meg apát, és én is nyugodtan menjek le Csabára Carlosszal, vagy apához akár, mit bánja ő. Persze hogy nem fogom otthagyni szenteste, és ezzel visszakanyarodtunk a "miért lesz sz*r a karácsonyom" témához. Ugyanis ha ketten vagyunk, egy pillanat alatt fel tud lángolni köztünk a vita apró hülyeségek miatt. Az is szomorú, ha az egész ünnep "kicsiben" történik. Nekem a karácsony igenis legyen színes, meleg, zajos, olajos halszagú, fogjon lángot az asztaldísz, boruljon a fenyőfa, vágja ki a biztosítékot az égősor, történjen VALAMI, amitől emlékezetes lesz, nem pedig "tökéletes", ahogy a filmekben látjuk.
Jóanyám - amit sose fogok megérteni - semmi olyanba nem kezd bele, amit majd egyszer rossz lesz abbahagyni. Én ebben a kérdésben a "ne sírj, hogy vége lett, mosolyogj, mert megtörtént" állásponton vagyok, vagyis inkább belakmározok, aztán másnap kihajtom a belemet is az edzőteremben, illetve belemegyek olyan kapcsolatokba (ld. Újdonsült, nff), amiket úgyis be kell majd fejezni, méghozzá pont az igazán kellemes része előtt. És ha nem lenne olyan szent ünnep ez a karácsony, ezer örömmel buliznék például mensásokkal valahol máshol, mint otthon. Csakhogy mindenki a családjával van. Nem pofátlankodhatok be meghitt, szeretetteljes együttlétek kellős közepébe. Kakukk. Kakukk.