Beküldte Raya deBonel -
Már a közgyűlésért megéri tag lenni (hány szervezet mondhatja ezt el magáról?). Jó a kaja (puszi annak, aki kókuszos csigát rendelt a Fornettitől), kellemes a társaság, érdekes a látnivaló. Egyesek telefonnal videózva járnak körbe-körbe, mások A/1-es teleírt lappal penderülnek ki védőbeszédet tartani, kiszökdösünk kajáért, telefonok füttyögnek, időnként megtapsolunk egy-egy hozzászólást, a levezető elnök fapofával mond olyanokat, hogy "Be fogom vezetni az ügyrendi módosítás illetékét. Nem azért mondom, de X már hozott nekem egy cappuccinót. Én meg cserébe leköcsögöztem.".
Az különbözteti meg a gittegylet közgyűlését egy ordítozós-kicsinyes lakógyűléstől (ahogy az utóbbiakat elképzelem, ugyanis még sose voltam), hogy itt legalább mindenki intelligens. És ez marha sokat számít. Kedvenc közgyűlés-résztvevőm külön az alkalomra csináltatott "World Domination Dept." feliratú pólóban egy mondatával megfordítja a véleményemet, aztán erre még ráerősít egy tagtársnő: olyan szívhez szóló beszédet mond, hogy az első gondolatom: "már csak a pasikat kell meggyőzni". Végül megmutatkozik, hogy az egyesület kétharmada genetikailag muszáj, hogy férfi legyen: két szavazattal győzött az "egyesület önvédelme".
Utána egy másik érdekes és kicsit kevésbé személyes polémia kezdődött: a tagok díjazásának kérdése. Itt a kedvencem az a srác volt, aki, ha megválasztották volna, elhappolta volna tőlem a valaha volt legfiatalabb elnökségi tag címét. Azt mondta: az egyesület 17 évig elműködött önkéntes tisztségviselőkkel, és baromi jól működött. Igaza van. Nem tudom, végül hogy döntöttek (nekem 4-kor el kellett mennem fényezőműhelybe...hosszú...), de remélem, nem lép mostantól se érvénybe az, hogy aki rászánja az idejét a gittegyletre, az utána (esetleg még előtte) tartja majd a markát.