Hatékony

Én nem bírok csak úgy lenni. Ha ébren vagyok, azt hatékonyan teszem.

Csütörtökön például bementem két utolsó óra kedvéért, aztán volt másfél óra szünetem. Magányos is voltam: a diplomafordítások leadási határidejének közeledtével mindenki elszivárgott. Gondoltam egyet (mondta Maitai, eufemisztikusan a két óra előzetes tervezgetésre, illetve a szükséges kellékek előre bekészítésére utalva) és elmentem a Lushba, ahol már a múlt héten szerettem volna egy szappant, csak épp zárva voltak. Kiválasztottam egy Godmother nevű cukorkaillatút, és már épp fizettem volna, amikor báva kábulatomból felébresztett Kat, aki időközben szingli dolgozó nő lett, kissé megszaporította a piercingjei számát, és nagyon megörült nekem. Ennek köszönhetően gazdagabb lettem egy Créme Anglaise fedőnévre hallgató vaníliás-sáfránydiós testápoló mintájával (most mondja nekem valaki, hogy a személyes eladás nem hatékony, csak régi barátnők találkozásának kell álcázni). A kártyám viszont kinyírta a terminált, kénytelen voltam készpénzzel fizetni.

A pályaudvaron már felkészült voltam: addig még azt se mondtam, hogy vonatjegyet akarok vagy Gourangás matricát osztogatok, amíg nem erősítették meg, hogy tudok üdülési csekkel fizetni. Megvettem a jegyeket a biciklitúrára. 4700 forintba került! Oké, hogy játékpénz, na de könyörgöm, ha ketten megyünk egy kocsival, már jobban megéri, arról nem is szólva, hogy ez a félárú diákjegy! Megdöbbentem.

Na de annyira hatékony voltam, hogy ha van még egy félórám, még a köldökömet is kiszúratom.

Utána volt még egy utolsó órám, aztán itthon csöndben, békében befejeztem az utolsó epizódot is! (!)