Beküldte Raya deBonel -
Szóval.
Tegnap csináltam ebédre mandarinos halat. A mandarin adott volt (édes Nofrám vette, mert azt hitte, narancs, de így is elfogyott, egy híján, amit elkunyeráltam tőle), ehhez illesztettem némi szabad asszociáció útján a kínai ízvilágot: szójaszósz, gyömbér, kurkuma, (só-bors) került rá pácnak, meg pár mandaringerezd leve.
A sütés elérkeztekor mogyoróolajat forrósítottam (most az egyszer megvártam, mire a Tefal-pötty megpirosodik), beledobáltam egy fej vékonyra karikázott hagymát meg a maradék mandarint, megpároltam, rádobtam a halat, és fedő alatt nyugton hagytam. Közben csináltam salátát.
Isteni puha lett, átjárták az ízek, de ezt a halat általában nem lehet elrontani. Kicsit a régi sajkodi kínai csirkékre emlékeztetett az íze, lehet, hogy annak is ugyanez volt a fűszerezése? Mindenesetre a receptből egy mondat maradt meg: "öntsd le annyi vízzel, amennyi pont ellepi".
Ma ebédre pedig avokádót pusztítottam, és, nem bírván ellenállni, utána küldtem még a maradék füstölt kolbászt is. A maradék medvehagyma pár napja levesként végezte, még egy üveg pesto van a hűtőben, de azzal csínján bánok. Lévén oly mértékben csípős, hogy nyersen nem állom.
Hétvégére meg akartunk csinálni Jóanyámmal egy fekete-fehér szezámmagba forgatott lazacot, de mivel okafogyottá vált, beérjük a medvehagymás afrikai harcsával.