Beküldte Raya deBonel -
Hosszú történet, de jó a vége.
Miután hétfő este közöltem Jóanyámmal az országos tragédiát, ti. fáj a fogam (az a naponta legalább kétszer intenzíven mosott, szabályozott, soha ki nem lyukadt), akcióba lendült. Felhívta a fogorvosát, tudna-e fogadni. Kiderült, hogy mint Jóanyámnál, a két utcányira lévő rendelőben is áramszünet van.
Már megnyugodva ültem az E épület aljában, fordítottam, amikor felhívott Auriale (itt rendszerint Windfola álnéven szerepel), hogy ők most találkoznának a Popcornerben. Na jó, de nekem húsz percem van, utána mennem kell franciára (félig-meddig jogos volt az a megjegyzése, hogy minek is járok? De csak félig.). Azért beültünk egy teára, megbeszéltük a Pszinapszison megismert fiúkat, aztán rohantam.
Annyira nem kellett volna, mert Barbi is késett, én is elég indiszponált voltam, főleg azután, hogy Jóanyám írt, miszerint megszervezte, hogy 7-re mehetek a fogvájárhoz, jóga helyett. Affene. Onnantól nem tudott nemhogy lekötni, de a fülembe hatolni se de Gaulle beszéde, reszkettem. Telefon a jógásoknak: hatra nem tudok menni. És nyolcra? Oda talán, írjon be, aztán legfeljebb megint szólok. Halálfélelemben mentem a HÉV-hez, csendes stresszrohamban zötyögtem haza. Még csak 6 volt, de megkértem Jóanyámat, legalább nézzünk ez a dokihoz, hátha meg tud csinálni korábban, és akkor még elérem a 8-as jógát. Mázele: nem volt ott senki.
Nekem mindennél (na jó: a tudásánál azért nem) fontosabb (de pont ugyanannyira fontos), hogy egy fogorvos kedves legyen. Elég alacsony a fájdalomküszöböm, úgyhogy legyen szíves az első nyüszítésnél vagy ficergésnél nem rám üvölteni, hogy katonadolog, tegnap egy tízéves kislány bölcsességfogát húzta ki, és meg se nyekkent!, továbbá értékelem, ha valahogy jelzi, hogy mi kerül most a számba.
Levegő, tükör, piszka, csiszoló, tampon, nyálszívó, színminta, kék zselé, UV-lámpa, tömőpiszka, UV-lámpa, csiszoló, ecsetelő, nagyjából ebben a sorrendben. "Tragédia nincsen" - mondta a helyes szőke dokinő (pedig meghűlt bennem a vér, amikor azt mondta, nem jó jel, ha a melegre is érzékeny), csak éppen a fogmosási módszereimmel derékba töröm a saját fogaimat. A probléma neve: nyaki kopás. Megmutatta, hogy kell egyszerre csak az egyik sort végigmaszatolni, soft fogkefével. Meg kénytelen leszek átmenni Pretty Womanbe, és fogselymet használni. Hazafelé mindjárt vettem is egy... na jó, bevallom: Wall-e-s fogkefét. Ki gondolta volna, hogy a Matchban nem tartanak felnőtt fogkefét??
És persze elértem a nyolcas jógát, ahol az előző csoport verejtékezésének, lihegésének és egyéb kipárolgásainak köszönhetően végre olyan körülmények voltak (36 fok, 60%-os páratartalom), amilyenek kellenek, és csak 12-en voltunk. Persze én számoltam (vajon a hatos órán ki? és örült, hogy végre nem vagyok ott?), és nagyon jól esett. Nem tudom, miért, de az utolsó, a gerinccsavaró ászanánál majdnem elsírtam magam. Nem fájt, szerintem az egész napi feszültség csordogált volna ki csendesen. Nem hagytam neki, mondtam, majd a sötétben, amikor relaxálunk. Addigra persze elment az inger.
Mindegy. Boldogan, megszerelt foggal és méregtelenített testtel jöttem haza, bízom az orvostudományban, az emberi jóságban és a Wall-E fogkefében. And World Peace.