Problems

Váratlanságok értek ma, nem is feltétlen kellemesek.

Ugye múlt héten még örültem, hogy kaptam megint jó adag fordítást, ez heti öt részt jelent, jóval több pénzért, mint az eddigiek. Aztán arcomra fagyott a vigyor, mikor megnyitottam az első fájlt, és rájöttem, hogy a többletpénz nyelvi pótlék - franciául volt. Illetve még most is úgy van, nem váltott a kedvemért angolra. Persze meglesz azért sans probleme, csak kicsit tovább tart. Egyet már befejeztem.

A másik, hogy elkezdett fájni az orrom töve. Vagyis, ha megnyomtam, akkor egészen az ínyemig sugárzott. Lekövettem a fájdalom útvonalát, és eljutottam a jobb felső négyesemig, ami már egy ideje érzékeny volt a hidegre. Most viszont már semmi nem védi a pőre ideget, lévén hogy egy kis szilánk lepattant (megette a szú?) épp a tövénél. Univerzális idegköteg lehet: melegre, hidegre, fájdalomra egyaránt érzékeny. Miután megküzdöttem a "megtört a tökéletességem" miatti rossz érzéssel és az ebből fakadó tagadási mechanizmussal, elhatároztam, hogy felnőtt életemben először fogorvoshoz fogok menni.

Azért én se vagyok ép: titokban annak szurkolok, hogy bizonyosodjon be: valami tőlem egészen független indok miatt légyen kitörve szegény szilánk, nehogy kiderüljön, hogy én mostam rosszul fogat, vagy keveset, vagy éppen sokat, vagy fogselymet kellett volna használni, vagy mit tudom én. Azért nehéz rajtam kiigazodni, mert amikor meg kifejezetten a fogorvos törte ki a fogszabályzó leszedésekor a hármas fogam egy jó darabját, akkor meg az sokkolt le, hogy nem volt beleszólásom...

Szóval szorítsatok, hogy holnap eljussak a fogdoktorhoz, vagy ha nem, akkor kibírjam addig, amíg eljutok, mert a korcsolyás megoldáshoz gyáva vagyok, a fájdalmat meg nem szeretem.