Beküldte Raya deBonel -
Noshátakkor, ahogy megígértem... Prága!
Szombat reggel fél kilencre jöttek értem szülőkék. Rém fura volt így utazni, hárman három bőrönddel, három fogkefével és három életstílussal. Még szerencse, hogy a horkolás most is megvolt, anélkül talán már el se tudtam volna aludni.
Na de ne szaladjunk ennyire előre. Kifelé menet a legjobb helyen ültem: nem kellett vezetnem, belekotyoghattam a navigációba (akit, nőnemű lévén, ezentúl becézzünk Ney'tirinek), és bámészkodhattam az S-Max bálnányi ablakán.
Nem is tudtam, hogy a nyugati országrészben ennyi szélerőmű van. Persze jóval kisebbek, mint amiket lapátonként külön kamion szállított Spanyolországban, de nagy tömegben impozánsak. Hazafelé meg pislogtak rajtuk kis piros lámpák.
Déután érkeztünk meg, és miután gyorsan ittunk valami közepesen magas alkoholtartalmút szusszantunk egyet és leraktuk a cuccot, egyből elindultunk, neki a Petrínnek. Ja, így nézett ki a kilátás a szobánk ablakából (Hotel Residence Malá Strana 402-es szoba):
Balra látható a hegy, amire lanovkával hágtunk fel. Fent az Eiffel-torony kicsinyített mása található, továbbá egy tükörlabirintus, amihez a szüleim már túl idősek. Így egyedül játszottam vele. Az egyik részében tényleg labirintus van, és valahogy nem tapicskolták össze a látogatók, mint a Vidámparkban, és csak akkor lehet látni, merre mész, ha a padlót nézed. Persze a mensoid agyú, fejlett téri intelligenciával rendelkező ismerősök biztos a tükröződésekből ki tudták volna számítani, de én nem fárasztottam magam. A következő szobában torzító tükrök voltak.
"Egyszer találgattam: milyen is a lábam? Utána megnéztem: majdnem eltaláltam."
Fejetlen Rapper.
Ezután, mivel légvonalban olyan közelinek tűnt...
...megpróbáltunk átsétálni a Várba. Hogy mennyire nem volt közel, az akkor derült ki, amikor a gyanús külsejű útmenti bódé hirtelen nagyon vonzónak tűnt, csak mert grogot árultak. Az, hogy még Jóanyám is komolyabb ellenkezés nélkül megitta (bár azért vonakodni látszott, amikor megemlítettem, hogy a csapos engem a Cool túra bundás kenyeres bácsijára emlékeztet), már sejtetni engedte, hogy ez jó lesz.
Jó nagy kört megtettünk, de végül eljutottunk az útikönyvek címlapján díszelgő Szent Vitus-katedrális, a Szent György-bazilika és az Aranyművesek utcája környékére. Be nem mentünk sehova, mert ezt inkább amolyan felfedező látogatásnak szántuk. A grog hatása kezdett elmúlni, ezért sürgősen visszamentünk a szállodába piálni megmelegedni.
"Praesidio tuta" Mit kereshet itt a sarkon?
Hogy házat is fel lehet szarvazni...?
LED-ekkel megvilágított Mária (Terézia) dicsérete. Elsorolni is hosszú azt a sok latin jelzőt, amit elé-mögé zsúfoltak.
Üzemszerűen magára hagyott koldus kutya. Megnéztük: másnap már a gazdája is ott volt. Nem szimpi.
E helyt szeretném elmondani, hogy a Fefe megrontott engem. Amióta Törökországban voltunk, és megéreztem a kontrasztot egy ország igazi megismerése és a turistáknak összehordott ál-kultúra között, határozott ellenszenvvel viseltetek az utóbbi iránt. Sajnos a legtöbb, megnézésre érdemes látnivalókkal rendelkező város átalakult turistacsapdává. Ha egy étteremben hat nyelven van étlap, már gyanús. Ha lehet euróval fizetni, már gyanús. Ha beinvitálnak, már gyanús. Ha szórólapokat osztogatnak, már gyanús.
Mindenesetre olyan helyen szerettem volna kajálni, ahol nem törődnek a külföldiekkel: egyszerűen jól főznek, a kommunikációt megoldják kreatívan, és jöhet a vendég, akármilyen matrica van is a kocsiján (a miénken max. autópálya-). Ahová első este beszédültünk, ott tengeri volt a dekor, megállt a kanál a gombalevesben, aranyos volt a pincérlány, és jó volt a sör.
És egész este Beatlest játszottak.