Beküldte Raya deBonel -
Végre megmondtam annak a srácnak, aki a legjobban táncol az egész csoportban, hogy ő táncol a legjobban az egész csoportban.
Nem tudom, miért vártam ezzel ennyi ideig, semmi gáz nem lett volna benne, ha tudtam volna valami "vicces fordulatot", de nem tudtam. Most kapóra jött, hogy pont csak az "El final" jutott nekem belőle, vagyis hogy ráülhetek a térdére, ami ugyan élvezetes ;-), de azért mégis kevés. Spontán kitört bennem a csalódottság, miszerint "Jaj má', te táncolsz a legjobban az egész teremben, és mégis csak ezt táncolhatom veled??". Persze ilyenkor kötelező szabadkozni: "Jaj, nem is, amúgy is csak ezt a tíz embert ismered". Mondom nem, az egész csoporttal táncoltam már. Úgy megörült neki, pláne, amikor hozzátettem, hogy más lányokkal is megegyeztünk már abban, hogy ő a kedvencünk. Most már a nevét is tudom, nem csak azt, hogy "a csíkos".
Egyszóval egy-egy ilyen alkalom megerősít abban az illúziómban, hogy nem lennék teljesen elveszve egyedül sem.