Beküldte Raya deBonel -
Ma még fizettem azért, hogy bemehessek a múzeumba, de jövő héttől nekem nem fognak fizetni. Megnéztem azt a kiállítást, amelynek szétszedésében részt fogok venni. (A legtöbb kölcsönadó múzeum általam nem beszélt nyelvű országban van, úgyhogy nagyrészt itt is az angolt fogom használni.)
Szóval azt már megszoktam, hogy kb. két-két kép van a névadó festőktől, de itt még a reklámokon szereplő kép sem az övék volt (valami Da Vinci festette). A vendégkönyvi beszólások szerint aprók voltak a feliratok, nekem inkább a forrásnyelvhez való kisiskolás ragaszkodással fordított szövegek szúrtak szemet. Angol csinálta, de alig volt olyan mondat, ahol szórendet változtatott volna. (Most már azt is tudom, miért pont ott, c/o Nick. Valamire mégis jó ez a suli.)
Azon már meg se lepődöm, hogy a kedvencnek kikiáltott képemen (festette: Sodoma, nem röhög, na jó, akkor Giovanni Antonio Bazzi: Ecce homo, ami itt látható: 
Általában a hideg ráz a katolikus témájú festményektől, Isten szent Fiát se kedvelem különösebben, de néha egy-egy Jézus-ábrázolás megfog. Otthon az ágyam fölött is egy "Halott Krisztus a sírban" című kép lógott, amit még Spanyolországban szereztem, és azon pont az tetszett, hogy olyan hitelesen meg van dögölve. Persze ebből nemhogy reprót, de még képeslapot sem tudtam venni, pedig azt szoktam. Mindenki a hermelines tyúkra volt leginkább kíváncsi.
Szerintem a nagy tömeg csak azért tudta, hogy az a kiállítás hivatalos nagy durranása, mert kordonnal volt körülvéve, és egyedül ehhez volt rendes háttértörténet. Kicsit műveltebb vagyok egyházi téren a magyar átlagnál, de nekem se derogált volna, ha mondjuk Szent Onofrius kilétét fejtegetik egy kicsit, mert így jó néhány kép jelképes utalásai homályban maradtak. A rég halott festők szabados életmódjára vonatkozó információkért pedig külön hálás vagyok!
És különben is, az egész kiállítás gagyi. Összvissz egy képen volt nyúl, igaz, azon mindjárt kettő.
Van most egy Parmigianino-kiállítás is (Francesco Mazzola hasn't heard of you either), abban az tetszett, hogy nem is próbálták rejtegetni: bizony egy tehetségét elfecsérlő, mindenbe belekapó hűbelebalázsról beszélünk, aki életének harminchét éve alatt fél Itáliát bejárta, mindenhol megbízásokat nyert el (előlegekről nem szól a fáma, hiába, a tizenhatodik század kicsit másképp működött), aztán továbbállt. Végül bebörtönözték, mert valaki megunta, hogy a templom apszisképén még mindig a "Giulia ti amo!" felirat díszeleg, amit a részeg kőműves kent oda, miután befejezte Isten házának vakolását. Természetesen már az is sfumato technikával készült.