Beküldte Raya deBonel -
Utolsó este elmentünk vacsorázni. Mondhatnám, hogy egy kellemes szaunázás után, de el kellett indulni már hatkor, hogy legyen időnk legyalogolni a faluba és három étteremben megkérdezni, hogy csak hétkor adnak-e enni, majd a pályán keresztül visszakardiózni abba a fogadóba, ahol Typhoonék az első ebédet elköltötték.
Itt mindannyian ünnepélyesen csigazabálókká avanzsáltunk.
Ezt már nagyon régen ki akartam próbálni, körülbelül azóta, hogy 2007-ben Párizsban az istennek nem találtunk olyan helyet, ahol az említett puhatestű (Chigus mau) elérhető lenne. Itt viszont fokhagymás szószban, pirított lézerkarddal érkezett.
A félelmetes ínyencség immár Maitai villáján vergődik, háttérben baracklé.
Főételnek egyébként isteni, buborékos szélű pizzákat ettünk, illetve Nofra egy dezertőr borjúsültet (Val d'Aoste módra készült eszemadta). A lakoma a kihagyhatatlan créme brulée-vel zárult (itt egy kicsit túlságosan brulée, vagyis szenes volt a teteje). Közben egy basset houndot (aka kolbászkutya) dögönyözhettem, teljes komfortban. Odakint Nofra belevetette magát a hótakaróba, de ezt nem is értem.
Párom hűlt helye
Sommás véleményünk a vacsoráról (fű-de-jó, by Nofra)