Avatar

Ez megpróbál egy klasszikus filmkritika lenni.

Elejtett megjegyzésekből (pl. "a megvalósítás ciki így egy hónappal az Avatar előtt") már sejteni lehetett, amit tegnap vizuálisan is megtapasztalhattam: a látványvilág egészen, de iszonyatosan, rettenetesen lenyűgöző.

James Cameron aligha adja három óránál alább, egyszerűen ez a pasi ennyi percben tud mesélni. A filmen érződött minden fontos alkotás, amit a rendező 1997 óta láthatott: a Mátrix, az Apocalypto és persze a Titanic alapsztorija is visszaköszönt, ihletésként még talán a Dűne fremenjeit tudnám megnevezni, bár azoknak csak a szemük volt kék.

Színészi játékról nem igazán tudnék beszélni, olyannyira sztereotip mondatokat írtak szegényeknek, hogy azt egy statiszta is rutinból eljátssza. Inkább a Navik szóhasználata volt érdekes: az oké, hogy az Ég népének (=emberek) nyelvén úgy beszélnek, hogy "buta vagy, mint gyerek", csakhogy a feliratokból is hiányoztak a névelők. És hát egy ilyen varázslatos helyen élő nép miért ne mondhatna olyanokat, hogy "kövek szívemben a szavak"?

A szinkronról is van (miért ne lenne) néhány szavam. Tóth Tamást a Harry Potter miatt szeretjük, de néhol jellemző rá kis hanyagság. Például a bevezető monológban (amiért áldassék a megírója, imádom az olyan indítómondatokat, mint "A veteránkórházban feküdtem, az éltem közepébe robbantott lyukkal, és a repülésről álmodtam"), amikor azt mondja hősünk, hogy Pandora így meg úgy, nem is gondolta, hogy elmegy oda, akkor miért nem bírta azt írni szegény dramaturg, hogy eljut, de ez szószintű szőrszálhasogatás, nyilván én meg más hibákat követnék el. Megütötte a fülemet, kész. Viszont Kőszegi Ákos hangja a gonosz, összekarmolt arcú parancsnok alá tökéletes, csak akkor azt érteném, miért kapja mindig Tom Hankset??

Sztori rettenetesen egyszerű: az emberek (mondjuk ki: amerikaiak) megszállnak egy helyet (történetesen egy bolygót), hogy az ott található ásványkincset elvegyék a szép, békés, nyilas-lándzsás őslakosok alól. Idáig Apocalypto. Ezt úgy teszik meg, hogy az ottaniakhoz hasonló testekbe emberi tudatot ültetnek. Idáig Mátrix, csak a csatlakozót nehezebb kihúzni, mert a delikvens egy szoláriumban fekszik, és mint a mellékelt ábra mutatja, nem is halnak meg tőle. A véletlen folytán a sok tudós közé egy műveletlen bőrnyakú keveredik, akit a Navik pont ezért ígéretesebb tanítványnak látnak. Innentől Titanic, alsóbbrendű fiú beleszeret a magasabbrendű lányba, akinek megvan a szintén magasrendű kiszemelt férje, aki bunkó az alacsonyabbrendűvel. És persze sokan meghalnak itt is.

Az apró részletek tetszettek: a Navik füle, ami baromi kifejezően tud lelapulni, diszkrét kék farkuk, amit meglepő módon nem használtak ki, a fénylő pettyek a testükön, a kis nyárfapehelybe oltott medúzák.

Innentől jöhetnek a személyes aspektusok, külön bejegyzésben.